Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Sipos András: Házbizalmiak naplója 1919-ből. A proletárdiktatúra alsó szintű hatalmi szervéről egy pesti bérház példáján
HÁZBIZALMIAK NAPLÓJA 1919-BŐL 854 is működtetett a Tűzoltó utcában. 8 A társbérlő kategóriában szereplő ügyvéd, Burger Géza lakásának viszont a kimutatás szerint nem volt főbérlője. Azért „társbérlősítette” magát, mert úgy gondolta, a – később tárgyalandó – három kategóriás élelmiszerjegy szempontjából jobb helyzetbe jut, ha a Vörös Őrség bűnügyi osztályán szolgáló Burger Györgyöt (akiről nem tudjuk, hogy fia vagy fivére) minősíti családfőnek és ennek érdekében egyenrangú társbérlőnek teszi meg. Ennek figyelembe vételével a 17 főbérlő közül minimum 12 tartozna a három domináns foglalkozási kategóriába. A hátsó lépcső melletti, „nem polgári” lakásokat egy-egy nyomdász, kereskedelmi alkalmazott, segédkönyvelő hölgy és szabó bérelték. A főbérlői családok közül legalább 12-ben tartottak a kommün idején is háztartási alkalmazottat. Csaknem minden lakásban tartottak egy vagy több albérlőt és többhelyütt társbérlő is jelen volt, az albérlők között néhány munkás is akadt. Nem tudunk beköltözésük időpontjáról és módjáról. Könnyen lehet, hogy egyesek közülük még április 17. előtt, lakásrekvirálás révén kerültek ide. Éppúgy előfordulhatott azonban, hogy a főbérlők esetenként – a nagyobb bajt megelőzve – maguk igyekeztek ismerős vagy számukra elfogadható társbérlőt, albérlőt befogadni, mielőtt a hatóságok igényjogosultságuk feletti9 szobákat találnak. (Az említett gyümölcsíz gyárosnál például két saját munkása lakott albérlői minőségben.) Szerencsére nem vagyunk csak a száraz adatokra utalva, ha „bele szeretnénk szagolni” a ház miliőjébe. Itt lakott családjával Vas István költő, akkor kilenc éves tanuló. 1914-ben, négyéves korában költöztek ide, így ez volt az első otthon, amelyhez igazi emlékek fűzték. 10 8 Winterstein P. és fia cég. BFL VII.217.a. Kiss József közjegyző iratai. Okiratok, 1040/1916., 859/1918., 860/1918.; A budapesti és a környékbeli Magyar Kir. Távbeszélő-hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora, 1920. május. 573. (A Forradalmi Kormányzótanács április 2-i rendeletével a nagykereskedéseket és általában valamennyi, viszonteladók részére is árusító üzletet köztulajdonba vette. Tanácsköztársaság, 1919. április 3. 2.) 9 A lakásrekvirálást 1918. nov. 18-ai rendelet vezette be. Az üres és megürülő lakásokat már 1917 őszétől kötelezően be kellett jelenteni, és beköltözni csak a lakáshivatal által kiállított igazolvánnyal lehetett, de ettől kezdve a hivatal utalta ki a lakást, a tulajdonos számára a bérlőválasztás szabadsága megszűnt. Lehetővé vált nemcsak üres lakás, hanem – a hivatal megítélése szerint – „indokolt lakásszükségletet meghaladó” lakrész igénybe vétele is, de még nem megosztott használat formájában, hanem építészeti leválasztással. A köz- és sajtónyelv ezt a rendszert már lakásrekvirálásnak nevezte. Az „indokolt lakásszükséglet” mértékét első ízben a Forradalmi Kormányzótanács 1919. márc. 30-án kibocsátott XV. számú rendelete határozta meg. Ennek értelmében felnőttenként egy szoba, de egy családnak legfeljebb 3 szoba járt, amit csak a hivatás gyakorlásához szükséges helyiséggel lehetett bővíteni. Az e feletti lakásrészt kötelező volt bejelenteni, és azt a konyha és a mellékhelyiségek megosztott használatával is igénybe vehették. Nagy Ágnes: Korlátozott lakásfogyasztás: lakhatási intézmények és képzetek a háború árnyékában. In: Háborúból békébe: a magyar társadalom 1918 után. Szerk. Bódy Zsombor. Bp. 2018. 230–234.; Tanácsköztársaság, 1919. március 30. 1. 10 Sumonyi Zoltán: Vas István. Bp. 1982. 19–35.
