Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet
A TURBÁNOS MORVÁK ESETE A KORAI MAGYAR SZÁLLÁSOKKAL 86 Először is tegyük fel a kérdést, hogy mikori lehet a mű által vázolt helyzetkép. A válasz több okból is bizonytalan. Leginkább azért, mert ha a szerző valóban térképben gondolkodott, akkor azon különböző korú információk is megférhettek egymás mellett, és ezeket nem tudjuk kiszűrni. Az is nyilvánvaló, hogy a Föld különféle leírt régióiról eltérő minőségű és korú ismeretekkel bírt a szerző. Az ebből adódó kockázatok csökkentése végett csak a kelet-európai térség helyzetét elemzem a továbbiakban, abból az előfeltevésből – reményből – kiindulva, hogy a Hudúd al kotója e térségről talán többé-kevésbé azonos idejű ismeretekkel rendelkezett. Időrendi fogódzóként kínálkozik a besenyők helyzete. Minthogy őket az oguzok már kiűzték dél-uráli szállásaikról, egészen biztosan a De administrando imperioban (a továbbiakban: DAI) jelzett oguz–besenyő szállásváltás után já runk. Sajnos nem tudjuk, hogy ez pontosan mikor ment végbe, legkorábban a 8. század végén kerülhetett rá sor,34 ha azonban hiszünk a DAI-nak, akkor a 9. század közepén történhetett. (A mű szerint a besenyők által elűzött Levedi ismeri a kiválósága okán fejedelemmé választott Árpádot.)35 A DAI világosan állítja, hogy a megvert besenyők hosszabban kerestek maguknak szállásterületet, és csak utóbb akadtak a magyarok földjeire.36 A Hudúd egyértelműen utal a besenyők kettészakadására: egyik csoportjuk délen, a másik pedig északon élt, előbbi a kazárok, utóbbi pedig a türkök – azaz az oguzok – fennhatósága alatt. Az oguzok területfoglalása tehát kijelöli a helyzetkép legkorábbi időpontját. Másfelől az is egyértelmű, hogy a besenyők Etelközt még nem érték el. Hogy ők mikor tűnnek fel ezen a területen, azt pontosan nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a 895. évi, magyarok elleni támadás egy kalandozó hadjárat és nem szállásváltás. A némiképp bizonytalan kronológiájú Régmúlt idők elbeszélése szerint az oroszokkal 915-ben kezdődtek a konfliktusaik, 37 de még ez sem 34 A kérdést elemezve Katona-Kiss a 8. század végére tette a besenyők megérkezését az Urál vidékére, távozásukat pedig 893–894-re datálta, Iszmail bin Ahmad számánida emír karlukok ellen vezetett hadjáratára építve. Lásd Katona-Kiss Atilla: Az oguz és karluk törzsek szállásváltása a VIII. században. In: Hadak útján XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatói XX. Összejövetelének konferenciakötete, Budapest ‒ Szigethalom, 2010. október 28‒30. Szerk. Petkes Zsolt. Bp. 2012. 189‒190. A hadjárat szerepét a magyar őstörténetben – pozitív források hiányában – megkérdőjelezte Zsidai Zsuzsanna: Ismā ʿ īl ibn Aḥ mad 893. évi hadjárata és a magyar honfoglalás. In: Dentumoger I. Tanulmányok a korai magyar történelemről. Szerk. Sudár Balázs. Bp. 109–123. 35 Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása. Ford. Moravcsik Gyula. Bp. 1950. 171–173. (A továbbiakban: DAI.) 36 „elmenekülvén, szerte jártak, kutatva hely után, ahol megtelepedhetnének, és eljutván a ma birtokukban levő földre, és rábukkanván az ott lakó türkökre, háborúban legyőzték, kiverték és elűzték őket s letelepedtek azon.” DAI 166–167. 37 „Első ízben támadtak a besenyők Rusz földjére, és miután békét kötöttek Igorral, elvonultak a Dunához.” Régmúlt idők elbeszélése. A Kijevi Rusz első krónikája. Ford. Ferincz István. Bp. 2015. 47. Balogh László a szöveget és forrásait elemezve arra jutott, hogy az esemény valójában 917-ben történt, és nem vándorlásról, hanem mindössze egyetlen hadjáratról volt szó eredetileg. Lásd Balogh László: A magyarság a kelet-európai nomád népek sorában. In: Régmúlt idők elbeszélése i. m. 291–299.
