Századok – 2019
2019 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Peterecz Zoltán: Jeremiah Smith és a magyar népszövetségi kölcsön, 1924.1926. Egy jenki pénzügyi ellenőr története a Magyar Királyságban (Lévai Csaba)
844 TÖRTÉNETI IRODALOM bizonyult, mivel egyensúlyba hozta az ország költségvetését, biztos fizetőeszközt teremtett és a társadalmi-politikai stabilitást is biztosította, de a folyamat során a program egyik népszövetségi ellenőre, a holland Alfred Zimmerman, illetve az osztrák kormány között állandó súrlódások adódtak. A magas nemzetközi szintről „alább ereszkedve” a szerző hőse, Jeremiah Smith a harmadik fejezetben megérkezik Magyarországra. A fejezet első és második részében Peterecz az első világháború utáni Magyarország általános politikai, illetve gazdasági helyzetét mutatja be. „Roppant jelentőséget” tulajdonít annak, hogy Magyarországot 1922. szeptember 18-án felvették a Népszövetségbe, hiszen ez döntő lépés volt ahhoz, hogy az ország kikerüljön „a háború vége óta tartó politikai elszigetelődésből”. (100.) Kiemeli, hogy 1921-ben Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok – történetük során először – felvették egymással a hivatalos diplomáciai kapcsolatot, s szerinte ennek különös jelentősége abban áll, hogy gazdasági szempontból az adott helyzetben „az Egyesült Államok és Nagy-Britannia volt az a két állam, amelyektől Magyarország hathatós segítséget várhatott [...]. Mindkét ország elég távol volt ahhoz, hogy barátságos legyen, de elég erős volt ahhoz, hogy segítsen Magyarországon”. (105.) A magyar politikai vezetés ezért elsőként ebben a két országban próbált meg magánkölcsönökhöz jutni, s csak e kísérletek kudarca után fordult a Népszövetséghez. A szerző részletesen bemutatja, miként próbálta a kisantant megakadályozni Magyarország népszövetségi kölcsönhöz jutását, ami végül erőteljes brit nyomás eredményeként valósulhatott meg. Miután a kölcsönügyletet nyélbe ütötték, a Népszövetség egyik legfontosabb feladatává a megfelelő főbiztos kiválasztása vált. A negyedik fejezet elején a szerző rámutat arra, hogy az Ausztriában működött holland biztos „ténykedése” miként vezette a magyar kormányt az amerikai főbiztos kinevezésének támogatásához. Smith a párizsi béketárgyalások után Japánban, Kínában és Mexikóban nagy tapasztalatra tett szert a nemzetközi kölcsönügyletek kezelésében. Személyes motivációinak vizsgálata során Peterecz arra a következtetésre jutott, hogy a megbízatás elvállalásában a wilsoni demokrata irányvonal és a Népszövetség melletti elkötelezettsége nyomhatott legtöbbet a latban. A magyar kormány pedig örömmel nyugtázta, hogy az amerikai biztos személye védelmet jelenthet a kisantant támadásaival szemben, támogatást nyújthat az ország gazdasági újjáépítése számára és amerikai magántőkét vonzhat az országba. A következő lépést a magyar kölcsön folyósításának megszervezése jelentette. Szerencsés megoldásnak tartom, hogy a szerző két külön fejezetben tárgyalja a népszövetségi kölcsön megvalósításának pénzügyi-technikai, illetve emberi oldalát. Így ugyanis „emberközelivé” és kézzelfoghatóvá tudja tenni a rekonstrukció elvont számait és statisztikai adatait. Ami a technikai oldalt illeti, Peterecz Zoltán szisztematikus részletességgel, de az olvasót nem „túlterhelő” módon ábrázolja a kölcsön folyósításának menetét, problémáit és pozitívumait. Magának az ügyletnek a gazdasági mérlegét is higgadt tárgyilagossággal vonja meg, és jelentőségüknek megfelelően mutatja be az eredményeket (stabil fizetőeszköz, az infláció lelohadása, költségvetési többlet). Ugyanakkor arra is rámutat, hogy a program negatívuma, a „szanálási válság” (281.) is jelentkezett: „a költségvetés többletéhez vezető intézkedések, mint a megnövekedett adóterhek, a vámtarifa-emelések vagy a piaci szabadság helyreállítása azonban áremelkedést és rosszabb életszínvonalat jelentett a lakosság részére.” (281.) Számomra a legérdekesebb, és véleményem szerint a könyv egyik legnagyobb újdonságát jelentő fejezete az, amelyben a magyar pénzügyi rekonstrukció személyes oldalát tárgyalja a szerző. Ebben (hetedik fejezet) egyrészt Smith pontos, egyben élénk színekkel megrajzolt portréját adja, másrészt azt mutatja be, hogy hőse milyen fontos szerepet játszott a két világháború közötti Egyesült Államokban élő Magyarország-kép kialakításában, harmadrészt pedig arra a nagyon érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet, hogy milyen motivációk hatására
