Századok – 2019
2019 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Juhász Balázs (vál., ford., bev., jegyz.): Trianon és az olasz diplomácia. Dokumentumok a békeszerződés előkészítéséről, 1919–1920 (Horváth Jenő)
840 TÖRTÉNETI IRODALOM TRIANON ÉS AZ OLASZ DIPLOMÁCIA Dokumentumok a békeszerződés előkészítéséről, 1919–1920 Vál., ford., bev., jegyz. Juhász Balázs (Magyar történelmi emlékek, okmánytárak. Trianon-dokumentumok és -tanulmányok 1.) MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp. 2018. 188 oldal 2016-ban az MTA Lendület program ja pályázatának egyik nyertese a Trianon 100 év után: kon textus, lokalitás, régió című pályázat lett Ablonczy Balázs vezetésével. Az azóta munkához látott, főként fiatal kutatókból alakult munkacsoport 2017-ben Zeidler Miklós szerkesztésében közreadta A magyar békeküldöttség naplója. Neuilly–Versailles–Budapest (1920) című munkát, 2018-ban pedig megjelent a kutatócsoport újabb publikációja Juhász Balázs válogatásában, fordításában, gondozásában. A kötet a kutatócsoport fő törekvései közé illeszkedve a trianoni béke-előkészítés és a döntéshozatal vizsgálatára összpontosít, eddig ismeretlen diplomáciai iratok bemutatásán keresztül. A kötetet jegyző Juhász Balázs az olasz diplomáciai iratokat gyűjtötte össze és adja közre. Nem teljesen ismeretlen terület felfedezésére indult el, hiszen mind olasz, mind magyar részről is többen foglalkoztak már az olasz–magyar kapcsolatoknak a padovai fegyverszünet (1918. november 3.) és a trianoni békeszerződés aláírása (1920. június 4.) közötti időszakával, így magyar részről Ormos Mária, Romsics Ignác, L. Nagy Zsuzsa, Szabó Mária, Walcz Amarylisz, Hamerli Petra és mások, monográfia azonban nem született még a szóban forgó időszak olasz–magyar kapcsolatairól vagy a Trianon létrejöttében játszott olasz szerepről. Sőt, olyan dokumentumgyűjtemény sincs, amely jelentősebb számban tartalmazna iratokat ezekről a témákról. Meglepő, de olaszul sem áll rendelkezésre ilyen dokumentumgyűjtemény. Az olasz külügyminisztériumnak van ugyan egy nagy vállalkozása, amelyet túlzás nélkül monumentálisnak is lehet mondani, a Documenti Diplomatici Italiani [Olasz diplomáciai dokumentumok] könyvsorozat, amely az 1861 és 1953 között keletkezett olasz diplomáciai dokumentumokat adja közre 11 sorozatban (az egyes sorozatok egy-egy külpolitikai szakaszt ölelnek fel), s már napvilágot is látott 129 vaskos kötet, közöttük az 1918 és 1922 közötti VI. sorozatban négy kötet, ezek azonban még csak az 1918. november 4. és 1919. november 25. között keletkezett dokumentumokat tartalmazzák. Vagyis, a trianoni békeszerződés aláírásáig tartó időszakra vonatkozóan a sorozat még csonka. Amikor Juhász Balázs a dokumentumkötete anyagát felkutatta és összeállította, éppen az 1920-as évre vonatkozóan nem támaszkodhatott a Documenti Diplomatici Italiani „mankójára”, amely bizonyára megkönnyítette volna a mun káját. (De nem támaszkodhatott még a VI. sorozat 4. kötetére sem [1919. június 23. ‒ 1919. november 25.], mert az a jelen kötettel éppen párhuzamosan jelent meg.) Juhász Balázs három nagy olasz archívum iratanyagát kutatta, és azokból válogatott. A Központi Állami Levéltárnak a miniszterelnöki és a hadügyminiszteri anyagaiból, a Külügyminisztérium Diplomáciatörténeti Levéltárának az anyagából, valamint a Szárazföldi Erők Vezérkarának Történeti Hivatala Levéltár anyagaiból. A három intézménynek tengernyi a szóban forgó másfél évben keletkezett iratanyaga, de a kutatók szerencséjére a dokumentumok jól rendezettek, és regeszták segítik a bennük való eligazodást. „Normális időkben” viszonylag egyszerű a külpolitika és a diplomáciatörténész dolga, ha két ország kapcsolatainak kutatásához és megírásához lát. Áttekinti a két ország diplomáciai szolgálatainak belső iratanyagát, valamint a két ország közötti kapcsolat során keletkezett dokumentumokat. Az első világháború utáni olasz–magyar kapcsolatokra vonatkozóan azonban hiányoznak a klasszikus és tipikus diplomáciatörténeti források, elsősorban azért, századok 153. (2019) 4. szám
