Századok – 2019
2019 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kunt Gergely - L. Balogh Béni - Schmidt Anikó (szerk.): Trianon arcai. Naplók, visszaemlékezések, levelek (Jeszenszky Géza)
838 TÖRTÉNETI IRODALOM magyarországi prominens kisebbségi, Vaida Voevod későbbi román miniszterelnök, Lucian Blaga költő és Marjko Protić szerb ortodox esperes visszaemlékezését is beválogatni, és ezzel az érem másik oldalát, a régi Magyarország felbomlásáért dolgozók és azt kitörő örömmel fogadók gondolkodását is bemutatni. Milyen új ismereteket, szempontokat nyújt a kötet? Ferencz József kolozsvári unitárius püspök naplójából kitűnik, milyen magabiztosan és gyorsan rendezkedett be a román hatalom Erdélyben, amikor a magyarok még komoly reményeket tápláltak, hogy a párizsi békekonferencia beváltja Wilson amerikai elnök ígéretét, az új rendezés igazságos lesz és tükrözni fogja az érintettek akaratát. A románok (és hozzátehetjük: a csehek és a szerbek) egyáltalán nem tartottak attól, hogy népszavazás útján a katonai erővel birtokba vett területek egy részét még elveszíthetik. Ferdinánd román király már 1919 májusában megszemlélte új tartományát és igényelte a magyar egyházak köszöntését, mintha Arany János nyomán a walesi bárdok hódolatát próbálta volna kicsikarni. Tarczay Gizella, Zágrábban az egyetemet éppen elvégzett német‒magyar szakos tanár elbeszéléséből kitűnik, hogy 1918 végén a horvátok még örömmel fogadták a szerb katonaságot, nem sejtve, hogy a remélt délszláv federáció helyett egy Nagy-Szerbia másodosztályú polgárai lesznek. Az is figyelemre méltó, hogy magyarellenes érzelmi kitöréseket, pláne atrocitásokat a fiatal magyar leány Zágrábban nem tapasztalt. Közismert, hogy a Kommün számos tekintélyes embert, köztük zsidó származású üzletembereket, túszként fogságba vetett. Visy László volt főispán naplójából megtudjuk, hogy Pécs szerb katonai parancsnoka magyar túszok szedésével próbálta elejét venni a lakosság tiltakozásának, és hogy a 11 fogságba vetett közül 6 zsidó volt. Ugyanez a parancsnok biztosította a ciszterci gimnázium igazgatóját, hogy legszívesebben fazékba tenné és megfőzné az összes zsidót. Hajas Antal soproni alispán feleségének naplójából kitűnik, hogy mennyire nem értette meg „a magyarországi német nép önrendelkezési jogának gyakorlásáról” született 1919. évi VI. néptörvény értelmét: Nyugat-Magyarország autonómiája a terület elszakadását/elszakítását volt hivatva megelőzni. (Persze Burgenland, a Várvidék mai lakossága nem bánja, hogy Ausztriához került, de 1919-ben még sokan szavaztak volna Magyarországra, ha Sopronon és környékén kívül máshol is tartottak volna népszavazást.) Ifj. Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra Károlyi-ellenessége nem újdonság, de a naplójába beépített, 1919. február 1-jén kelt Bethlen István-levél kitétele, miszerint a békekonferencia utáni Magyarország parlamentjében „40‒50 százalék nemzetiségi képviselő fog helyet foglalni”, azt mutatja, hogy akkoriban Bethlen ‒ és a közvélemény – a bekövetkezettnél jóval kisebb területveszteséggel számolt, elsősorban Olaszország segítségében bízva. Az angol és az amerikai unitáriusoktól is sokan vártak támogatást a területi kérdésben, ők meg is tették a magukét, de sem nekik, sem a többi magyarbarátnak, köztük a budapesti antantmisszió több tagjának, nem volt semmi befolyása a döntésekre. Károlyi felesége, Andrássy Katinka nővérének írt levelében hamis mendemonda, hogy „az erdélyi urak maguk hívták be a románokat, hogy rendet csináljanak”, de tény, hogy sok helyen a megszálló hadseregek vetettek véget a fosztogatásoknak, vagy Pogány József tengerészei Pozsony környékén elérték, hogy a magyar lakosság megkönnyebbüléssel fogadja a cseh hadsereget. Hajdú Tibor, legújabban pedig Hatos Pál munkájából azonban tudjuk, hogy Károlyi kormánya 1918 novemberében maga is keményen fellépett a súlyos kilengések ellen. Joggal mutat rá a „vörös grófnő”, hogy a hadsereget nem a férje bomlasztotta fel, hanem a háború szenvedései, és hogy Jászi és barátai „igazán jó derék magyar emberek”. Krenner Miklós (Spectator) 1918. októberi aradi beszámolója a román hatalom nyelvpolitikáját, hihetetlen türelmetlenségét beszéli el. Kainz György, a MEFTER hivatalnoka 1920. első felének eseményeit és hangulatát hitelesen közvetíti, és az a naiv illúziója is jellemző, hogy Horthy és hadserege majd jól elbánik a szomszédokkal! A könyv egyik legértékesebb darabja Czucza Emma kalotaszegi tanítónő beszámolója. Mivel nem tette le az esküt a román
