Századok – 2019
2019 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kunt Gergely - L. Balogh Béni - Schmidt Anikó (szerk.): Trianon arcai. Naplók, visszaemlékezések, levelek (Jeszenszky Géza)
837 TÖRTÉNETI IRODALOM a nyugat-európai történetírás termékeire: az ezek nyomán adódó megfigyeléseket a szerző az egyéb forrástípusok tanulmányozása révén levonható következtetésekkel is összeveti. Külön érdeme a munkának, hogy a szerző a magyarokat említő forráshelyeket sosem önmagukban, hanem az elemzésre választott mű egészén belül, a szöveg műfaját, szerzőjének látásmódját is figyelembe véve értelmezi. Amellett, hogy szól arról, milyen ítélet bontakozik ki a megfelelő passzusokból a népet vagy az országot illetően, foglalkozik az egyes források recepciójával, a kortársakra gyakorolt hatásával is: olvasója figyelmét rendszeresen felhívja arra, hogy az adott beszámoló milyen széles körben vált ismertté a középkorban. A szerző az eredeti feldolgozás előszavában is hangsúlyozta, hogy témaválasztásával illeszkedni kívánt azoknak a nemzetközi vizsgálatoknak a sorába, amelyek a különféle népek egymásról szerzett ismereteinek, egymásról alkotott véleményeinek a feltárására irányulnak. A nyugat-európai magyarságképről készült áttekintés az összehasonlító elemzésekre vállalkozók számára is haszonnal forgatható olvasmánynak bizonyulhat, így különösen szerencsés, hogy az eredmények már a külföldi történészközönség számára is hozzáférhetővé váltak. Csákó Judit TRIANON ARCAI Naplók, visszaemlékezések, levelek Szerk. Kunt Gergely ‒ L. Balogh Béni ‒ Schmidt Anikó Libri, Bp. 2018. 467 oldal Az első világháború és a békeszerződések századik évfordulója eddig nem hozott dömpinget a könyvpiacon, az érdeklődést azonban kétségkívül növelte – remélhetőleg a fiatalabbak körében is. Kívánatos, hogy a magyarok történelmében oly tragikus fordulatot hozó trianoni békeszerződés közelgő centenáriuma ne az önsajnálat és a bűnbakkeresés új hullámát generálja, hanem az önismeret és nemzetközi kitekintés erősödését. Szembe kell nézni a ténnyel, hogy ami a magyarság számára páratlan, Moháccsal vetekedő tragédia, az szomszédaink számára váratlan nagyságú siker, ahogy ezt a nagyszabású romániai ünneplés is mutatta. A magyar történészek – korábban L. Nagy Zsuzsa és Ormos Mária, újabban pedig Romsics Ignác, Zeidler Miklós és Ablonczy Balázs – a béke történetével kapcsolatban minden lényeges kérdést megválaszoltak, és a külföldön újabban megjelent tudományos munkák, például Margaret MacMillané, sem hoztak eltérő eredményeket. Közös jellemzője volt a szakirodalomnak a diplomáciatörténeti megközelítés és a politikai szereplők előtérbe állítása. A jelen válogatás érdeme, hogy „alulnézetben”, a katonai és politikai döntések következményeit átélő emberek szemszögéből mutatja be, mit jelentett a magyarok és a történelmi ország nemzeti kisebbségei számára átélni az összeomlást, az idegen hadseregek bevonulását, majd alkalmazkodni az új hatalomhoz, annak nyelvéhez és türelmetlen, ellenséges viselkedéséhez. Nemcsak a hivatásos történészek, de a remélt széles olvasóközönség, a határon túlra kerültek sorsát empátiával figyelők számára is tanulságos a Trianon emberi arcát, az eddig magánvagy közgyűjteményekben lappangó naplórészleteket, félhivatalos helyi dokumentumokat és néhány visszaemlékezést bemutató könyv elolvasása. A közölt írások szerzői a társadalom széles spektrumát képviselik: van köztük egyházi vezető, korábbi főispán, arisztokrata feleség, hivatalnok, újságíró, tanítónő, tudós, ügyvéd, diplomata, csángó gazdaember. Szokatlan, de nagyon helyénvaló döntés volt három századok 153. (2019) 4. szám
