Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet
SUDÁR BALÁZS 85 A Hudúd al-álam Kelet-Európa képe Mielőtt továbblépnénk, érdemes alaposabban megismerkednünk a Hudúd al-álammal. A mű viszonylag későn került a kutatás látóterébe: egyetlen másolata 1892-ben bukkant elő Buharában. Ennek facsimiléjét Vaszilij Vlagyimirovics Bartold tette közzé 1930-ban, de valójában Minorsky 1937-es fordítása révén vált ismertté a tudományos világ számára. A magyar kutatás is hamar felfedezte, Czeglédy Károly már igen korán, 1945-ben – és onnantól kezdve folyamatosan – hivatkozott rá, Györffy György pedig tíz évvel később használta a gyula és a kende kérdése kapcsán.31 A mű földrajzi értelmezésével a kutatás keveset foglalkozott, jobbára Barthold és Minorsky sommás – és mint a morvák példáján láthattuk, nem kellőképpen megalapozott – megállapításaira hagyatkozott. Ezek lényege, hogy a szobatudós szerző könyvekből dolgozott, az információkat igyekezett összekombinálni, így viszont gyakran téves állításokhoz jutott. Ráadásul a különböző idősíkokra vonatkozó adatokat is egymásra vetítette, ezzel tovább fokozva a zűrzavart.32 A szöveg ezért valójában másodlagos jelentőségű, a feladat a források szétszálazása, a mű rendszere nem érdekes. Mindezen kritikai megjegyzések természetesen megfontolandóak, ugyanakkor érdemes figyelembe venni más körülményeket is. Egyrészt elképzelhető, hogy a Hudúd mégiscsak tudatos és önálló alkotás, másrészt pedig a muszlim földrajzi munkák – szövegszerű összefüggéseik ellenére – nem azonos időpontokban keletkeztek, és nem ugyanazt a történelmi helyzetet írják le, így például Ibn Rusztát (910 k.), a Hudúd ot (982/983) és Gardízít (11. század közepe) nagyjából 70-70 év választja el egymástól.33 Márpedig a térség története cseppet sem nevezhető statikusnak az adott korszakban: ekkorra tehető Kazária tündöklése és bukása, a Rusz felemelkedése, a volgai Bulgária létrejötte, a magyarok érkezése és távozása, a besenyők és nyomukban az úzok megjelenése. Mindezeket szem előtt tartva érdemesnek látom a Hudúd al-álam kelet-európai részének újbóli elemzését, immár magából a szövegből kiindulva. Ez már csak azért is fontos, mert a mű olyan koherens, stabil földrajzi képét nyújtja a térségnek, amelyhez hasonló minőségűvel még sokáig nem találkozunk. A későbbi elemzéseket ezen összefüggő kép ismeretében érdemes elvégezni, így számos – gyakran tapasztalható – hiba elkerülhető. 31 Lásd 5. jegyz. 32 Bartold úgy gondolta, hogy a besenyők vándorlása, illetve különböző szállásterületeik zavarták ösz sze a szerzőt, aki így teljesen zűrzavaros képet festett a térségről. Hudūd–Minorsky 41–47. 33 A különböző idősíkok fontosságára Harmatta János is felhívta a figyelmet. Lásd Harmatta J.: A honfoglalás mai szemmel i. m. 139.; A rúm elnevezés használatának elemzése során ugyanerre figyelmeztet Koray Durak is. Lásd Koray Durak: Who are the Romans? The Definition of Bilād al-Rūm (Land of the Romans) in Medieval Islamic Geographies. Journal of Intercultural Studies 31. (2010) 3. sz. 285–298.
