Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Besenyő János: Magyarok a Spanyol Idegenlégióban
MAGYAROK A SPANYOL IDEGENLÉGIÓBAN 804 A Légió A Spanyol Idegenlégió elődjét, a Légiót 1835. június 28-án hozták létre a korábban a Francia Idegenlégióban szolgált önkéntesekből. Az alakulat elsődleges feladata Izabella királynő támogatása volt az 1833–1840 között zajló első karlista háborúban. A feladatát betöltő és rendkívül nagy veszteséget szenvedő szervezetet 1838. december 8-án feloszlatták. A Spanyol Idegenlégió (Tercio de Extranjeros)3 létrehozását már 1919-ben elhatározta a spanyol katonai vezetés, de csak 1920. január 28-án királyi dekrétummal hozta létre az akkori spanyol király, XII. Alfonz. A Tercio a spanyol gyalogság harci formációja volt a 16. század második harmadától a 17. század közepéig. A szó jelentése, „harmad” onnan ered, hogy a tercio kezdetben a mindenkori teljes gyalogság egyharmadát foglalta magában. A tercio jelentősége az volt, hogy elsőként egyesítette a szálfegyverrel és a tűzfegyverrel felszerelt gyalogságot egyazon alakulatban. A tercio mint önálló taktikai egység körülbelül egy ezrednyi erőt (háromezer főt) jelentett. Tíz századra tagozódott, közülük nyolc kétszáz pikásból, száz arkebuzírból (a muskétánál könnyebb kanócos lőfegyvert használó gyalogos) és húsz muskétásból állt. Ez a fajta egység biztosította majd egy évszázadon keresztül a spanyol gyalogság verhetetlenségét. A Spanyol Idegenlégió (a továbbiakban: Légió) létrehozása mögött az a terv állt, hogy az afrikai hadszíntéren sikertelenül tevékenykedő, gyengén kiképzett, nagy veszteségeket szenvedő, főként sorozott állományból álló egységeket jól kiképzett, „hivatalos” katonákkal váltsák fel.4 Azt remélték, hogy a francia mintára létre hozott spanyol katonai egység legalább annyira sikeres lesz majd, mint a Francia Idegenlégió. A Légió az akkori hadügyminiszter José Villalba Riquelme alárendeltségébe került, az első parancsnokának José Millán-Astray Terreros alezredest nevezték ki, aki már 1920 első felében el is kezdte az első zászlóalj (bandera) felállítását Ceutában. A spanyol tábornoki kar és az anyaországban állomásozó tisztek egy része ugyan ellenezte a Légió felállítását, az új parancsnokot azonban ez nem zavarta és a biztos uralkodói támogatás tudatában rövid időn belül még további négy zászlóaljat állított föl,5 amelyeket főként spanyolokkal, a korábbi latin-amerikai spanyol gyarmatokról (például Kubából) származókkal, illetve kisebb számban külföldi állampolgárokkal töltöttek fel. 1921-ig csak három zászlóaljból állt a Légió, de a rif háború (1920–1926) következményeképpen – amelyben szinte egyedüliként mutatott fel győzelmeket a Légió – további két zászlóalj felállítására kapott lehetőséget. Az idegeneket ekkor egy kínai, három japán, egy német, egy osztrák, egy olasz, két 3 Szabó József: Hadtudományi lexikon. Bp. 1995. 1319. 4 José E. Alvarez: The Betrothed of Death: The Spanish Foreign Legion During the Rif Rebellion, 1920‒1927. Westport 2001. 13. 5 Uo. 59.
