Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Besenyő János: Magyarok a Spanyol Idegenlégióban
BESENYŐ JÁNOS 805 francia, négy portugál, egy máltai, egy belga, egy orosz herceg és egy New Yorkból származó fekete-afrikai légiós képviselte.6 Szentmiklósy Jenő, Barcelonába akkredi tált magyar konzul 1921-ben az egyik jelentésében hasonlóképpen nyilatkozott a Légió összetételéről: „Még a katalánok és a baszkok is, akik a madridi kormánnyal szemben rendszerint ellenzéki álláspontot szoktak elfoglalni, de sőt a szocialisták is, akik a marokkói protektorátus eszméjét kezdettől fogva elvetették és annak mielőbbi teljes feladását a legújabb időkig követelték – még ezek is nemcsak hogy nem fejtenek ki semminemű ellenállást, hanem a maguk részéről is igen nagy számban adtak kontingenst az idegen légiónak nevezett csapatok létszámának az emeléséhez. Az »idegen légió« ugyanis távolról sem áll tisztán »idegenekből«, hanem túlnyomó nagy részben spanyol és elég nagy számban Argentínából és Kubából idejött testvér-nemzetbeli önkéntesekből.” 7 A zászlóaljak egy parancsnoki századból, két lövész századból és egy géppuskás századból álltak. A Légió első bázisát Ceutában hozták létre, mivel a szervezetet elsődlegesen a spanyol-afrikai területeken, gyarmatokon alkalmazták, az első bevetésre pedig Spanyol Észak-Afrikában, a rif háborúban került sor. A háborúban való helytállásuk miatt kapta meg az egység a Marokkói Tercio (Tercio de Marruecos) nevet, de a háború végére már csak Tercionak nevezték őket, s ekkorra már a spanyol hadsereg egyik legjobban kiképzett, felszerelt, ellátott és legelismertebb alakulatának számított. A világ ekkor ismerhette meg a későbbi spanyol államfő, Francisco Franco Bahamonda nevét, aki maga is részt vett a Légió létrehozásában, az első zászlóalj parancsnokaként pedig a rif háború szinte minden csatájában részt vett és személyesen is nagy szerepe volt Abdel Krím legyőzésében, majd a légióparancsnok helyettese lett. A Légió Juan Yagüe alezredes vezetésével igen komoly szerepet játszott a spanyol polgárháborúban (1936–1939) is, ahol a köztársasági kormány ellen fellázadó Franco tábornok oldalán harcolt a marokkói alakulatokkal együtt. A második világháborúban a Légió több egysége vett részt a németek számára átengedett „kék divízió” állományában, ahol további harci tapasztalatokra tettek szert. A világháború után azonban jött a keserű pohár. A spanyolok semlegesként elkerülték ugyan a felelősségre vonást, a francoista rezsim azonban elszigetelődött és egymás után kezdte elveszíteni az afrikai gyarmatait. Először Spanyol-Marokkót 1956-ban, így a Légió itt állomásozó egységei Ifnibe, Ceutába, Mellilába, illetve Spanyol-Szaharába kerültek át. Az elkövetkezendő években az alakulat katonái a spanyolok 1976-os kivonulásáig minden helyi csatában részt vettek. 6 Uo. 19. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) K 63, 273. cs. 29. t. 1922. 29/I 788/P. szám 27. (1921. okt. 16.)
