Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Besenyő János: Magyarok a Spanyol Idegenlégióban
803 SZÁZADOK . () . SZÁM Besenyő János MAGYAROK A SPANYOL IDEGENLÉGIÓBAN * A mai Nyugat-Szahara (először Rio de Oro, majd Spanyol-Szahara) és a Spanyol Idegenlégió sokáig annyira összetartozott, hogy ha az egyiket említették, akkor – akár kimondatlanul – a másikra is gondoltak egyúttal. A Légió Spanyolország egyik hatékony eszközeként szolgált az afrikai gyarmatok megvédelmezésében, és a francia idegenlégióhoz hasonlóan az állomány egy jelentős része ide is külföldről érkezett. Több forrás jelzi, hogy magyarok is szolgáltak a szervezetben, ha nem is túl nagy létszámban. A történészek körében ismert tény, hogy az 1900-as évek elejétől több magyar katona – sokan eredeti rangjuk megtartásával – hosz szabb-rövidebb időre még a spanyol hadseregben is alkalmazást nyert. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a spanyol polgárháborúban a magyarok nemcsak a köztársasági erők oldalán, de a francoisták soraiban is harcoltak. A magyar légionáriusok szerepe a polgárháborúban azért is fontos, mert a magyar történészek eddig elsősorban a köztársasági erők oldalán harcolt magyar önkéntesek tevékenységével kapcsolatos eseményeket kutatták,1 míg az „ellenforradalmi ol dalon” szolgálók tevékenységét tagadták vagy marginalizálták.2 A második világháború után Magyarországról elmenekült katonák által létrehozott Magyar Harcosok Bajtársi Közössége igen jó kapcsolatot ápolt a Franco tábornok által vezetett Spanyolországgal, így a spanyol hadsereg és a titkosszolgálat különböző szervezeteivel is. Ennek következtében 1953–1954-ben az MHBK megszervezte, hogy magyar tisztek szerezhessenek gyakorlatot a Spanyol Idegenlégióban. Tanulmányomban ezeket az eseményeket kívánom feldolgozni. * A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíj keretében készült. 1 Fontosabb írások a spanyol polgárháborúban szolgált magyarokkal kapcsolatosan: Harsányi Iván: A spanyol polgárháború és magyar önkéntesei, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége. Bp. 1996.; Uő: A Franco-diktatúra születése (1938–1939). Bp. 1988.; Gergely Imre: Magyarok a spanyol néppel 1936‒1939. Bp. 1977.; Molnár István: Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában. Bp. 1959.; Györkei Jenő: A spanyolországi nemzetközi brigádok megalakulásának 40. évfordulójára. Hadtörténelmi Közlemények 23. (1976) 3. sz. 469‒494.; Uő: Magyar önkéntesek a spanyol polgárhá borúban. Bp. 1977.; Uő: Spanyol földön a szabadságért. Bp. 1963. 2 A kutatásom során kapcsolatba kerültem Harsányi Iván professzorral is, aki évtizedeken keresztül foglakozott a spanyol polgárháborúban való magyar részvétellel. Személyes beszélgetésünk során elmondta, hogy szerinte csak két tartalékos állományú magyar katona csatlakozott a köztársaságiak ellen harcoló erőkhöz, valamint azt, hogy egy visszaemlékezés szerint az egyik magyar ‒ egy pilóta ‒ tényleges tevékenységet nem folytatott, de elvárta a szállodaköltségeinek kifizetését. A professzor úr meglepődött, amikor az Állambiztonsági Levéltár, valamint más levéltárak dokumentumai és egyéb bizonyítékok alapján egyértelművé vált, hogy mégis harcoltak magyarok ‒ bár sokkal kisebb számban, mint a köztársaságiak oldalán ‒ a francoista csapatok soraiban. (Erről először lásd Besenyő János: A Spanyol Idegenlégió magyar katonái. BBC History 8. (2018) 4. sz. 79‒83.)
