Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet
SUDÁR BALÁZS 81 Gardízí és a Hudúd – azonos nyelvű – szövege megformálását tekintve nin csen kapcsolatban egymással. Ráadásul a szöveg helyzete a műveken belül is egészen más: a Hudúd ban a morvák önálló fejezetet kaptak, Gardízínél viszont a ma gyarok leírásába beleolvasztva szerepelnek, tulajdonképpen összezavarva a munka gondolatmenetét. Itt ütközik ki a két szerző szemléletmódjának különbsége: míg a Hudúd alkotója vaskövetkezetességgel a földrajzi meghatározásokat tartotta szem előtt, Gardízí sokkal nagyobb figyelmet szentel a különféle egyéb információknak. Nota bene az ő szövege alapján lényegesen nehezebb, szinte lehetetlen megrajzolni egy térképet, hiszen nem ez a munka fő célja. A földrajzi következetlenségeket ráadásul javarészt elfedi a leírások tartalmi sokrétűsége. Másképpen fogalmazva: Gardízí szövegét az egy-egy országra/területre vonatkozó információk gyűjtése szervezi, a Hudúd ét viszont a földrajzi hálózat. Másképpen is közelíthetünk ehhez a kérdéshez: Gardízí magyar fejezetéből a morvák minden probléma nélkül kiemelhetőek, a Hudúd ból viszont nem, mert azzal lyuk keletkezne a földrajzi leírás rendszerében. Ez azt mutatja, hogy a Hudúd ban olvasható szövegrész mindenképpen elsődleges és szerves része a műnek: nem szerepelhet téves helyen, és nem lehet betoldás sem. Gardízínél éppen fordított a helyzet, a szöveg láthatóan „rossz helyen” van, kilóg a felépítés logikájából: egy ekkora „információs csomag” minden további nélkül kaphatott volna önálló fejezetet.17 Mindezek alapján nem tar tom elképzelhetetlennek, hogy e szövegrészt Gardízí illesztette bele a magyarok leírásába, ezzel (is) kiegészítve a Dzsajhání-hagyományból merítetteket. Szerzőnk a 11. század közepén akár szóbeli információkból is tudhatta, hogy a magyarok és a morvák – másfél évszázada! – határosak, ezért éppen itt gyűjtötte össze a morvákról rendelkezésére álló adatokat.18 Ezek között lehetett az arabos viseletre utaló megjegyzés is, amit egyéb ként akár a Hudúd ból is átvehetett, de lehetett közös előképük is. A két szöveg ugyanis ha szó szerint nem is függ össze, tartalmi egyezések akadnak közöttük. Ha azt feltételezzük, hogy Gardízí egy korábbi, „fekete-tengeri morvákról” szóló információs csomagot emelt át, akkor még egy probléma megoldódik. A szerző szerint ugyanis a nándorok alatt, egy bizonyos – általában a Dunával azonosított – folyó mellett egy hegység található, amely mögött a morvák élnek. Ezen leírás azonban nem illik a közép-európai helyzetre, hiszen az összefüggés ott éppen fordított: a morvák vannak a folyó mellett feljebb. A szöveg feldolgozói 17 Gardízí munkájában nem szerepelnek fejezetcímek, a szöveget azonban üresen hagyott helyek mégis tagolják. 18 A klasszikus honfoglaló leletanyagot tartalmazó kárpát-medencei sírokból nagy számban előkerült számánida érmek egyértelműen bizonyítják a kapcsolatot a magyar szállásterület és a távoli muszlim vidékek között (még ha az több lépcsős volt is). Mindez természetesen a hírek áramlásának is kedvezett: a közép-ázsiai muszlim udvarokban minden további nélkül állhattak rendelkezésre információk Közép-Európáról, még ha akár évtizedes késéssel is.
