Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet
A TURBÁNOS MORVÁK ESETE A KORAI MAGYAR SZÁLLÁSOKKAL 80 jelent, hogy szerzőnk szerint a kérdéses népnek a Fekete-tenger északkeleti régiójában kellett laknia. (A teljes kelet-európai földrajzi rendszert lásd a következő fejezetben.) Így viszont az arabos viselet, az arab nyelv használata, az arabokkal való kereskedelem, valamint a görögökkel és a törökökkel való barátság is sokkal életszerűbbé válik, s innentől az sem okoz fejtörést, hogy miért laknak jurtákban. Azaz az eddig nehezen értelmezhető, állandó magyarázkodásra sarkalló információk egy csapásra a helyükre kerülnek, és értelmezhetővé válnak: a földrajzi lokalizáció és a nép leírása párhuzamba kerül. Ez az azonosítás azonban nem nyert teret, mivel a szöveg értelmezői Gardízí párhuzamos helyével vetették egybe a kérdéses részt, s mivel ez utóbbit tekintették elsődlegesnek, a Hudúd földrajzi információit egyszerűen tévesnek minősítették. 15 A Hudúd szerzője tehát úgy tudta (olvasta valahol, vagy maga alakította ki vé leményét valamilyen összefüggés alapján), hogy a morvák a Fekete-tenger északkeleti partvidékén éltek (az Azovi-tenger nála nem szerepel). Műve révén ez az információ nyilvánvalóan benne volt a muszlim földrajzi irodalomban. Vessünk ennek fényében egy pillantást másik forrásszövegünkre, Gardízí munkájára is! A szerző állításainak jelentős része egyezik más arab földrajzírókéval, elsősorban Ibn Rusztáéval (†910 k.), valószínűleg ezek mennek vissza Dzsajháníra. Bár nyelvi különbségek vannak a szöveghagyományban – Gardízí perzsául írt –, e munka láthatóan nagyon szorosan kapcsolódik a többi műhöz, általában szó szerinti egyezésről van szó. (Gardízí ugyanakkor láthatóan időnként pontatlanul fordított.) A mű azonban a többi párhuzamos szövegnél rendszerint bővebb információmennyiséget őrzött meg, amely származhat Dzsajhánítól, de más forrásból is. Gardízí a következőket adja tudtunkra a morvákról: „A nándorok alatt a folyó partján egy nagy hegység van, és a folyó ennek a hegységnek az oldalánál folyik. És ama hegység mögött van egy nép a keresztények közül. Őket mirvátnak hívják. Köztük és a nándorok között tíz napi út van. Ruházatuk mint az araboké, turbánból, ingből és kabátból [áll]. Kereskedéssel és földműveléssel foglalkoznak, szőlőik is vannak. Mivel vizeik a föld felszínén folynak, csatornáik nincsenek. Mondják, hogy számuk a rúmokénál nagyobb. Külön közösség (ummat). Kereskedelmük nagyobb része az arabokkal zajlik.” 16 15 Úgy tűnik, a Hudúd – és általában a muszlim földrajzi irodalom – adatainak ötletszerű, az alapszö vegtől teljesen elrugaszkodott felhasználása nem csak a magyar szerzőkre igaz. A szovjet-orosz szakirodalomban például komoly teóriák épültek a kazár és a türk besenyők megkülönböztetésére – a Hudúd földrajzi leírásainak teljes figyelmen kívül hagyásával. Lásd még Boris Zhivkov: Khazaria in the Ninth and the Tenth Centuries. Leiden–Boston 2015. 134–136. 16 Abu Saʿ īd Abdul-Hay ibn Dha ḥḥ āk ibn Ma ḥ mūd Gardēzī: Zayn al -Akhbār. Ed. ʿ Abd al-Ḥ ayy Ḥ abībī. Tehran 1363. [1984/85.] 587–588.; Zimonyi I . : Muszlim források i. m. 36–39.; HKÍF 37.
