Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet
SUDÁR BALÁZS 79 jóval kevesebb elemmel, és kisebb földrajzi területet felölelve.) Az első Kínától a madzsgaríkig vezet (1–14),13 a második Horászántól – Észak-Afrikán és Európán keresztül – a vunundurokig (15–46), a harmadik pedig Afrikát öleli fel (47–52). Ázsiában lényegében két, keletről nyugatra tartó leírásláncolatot látunk: az egyik északabbra, a másik pedig délebbre halad nyugat felé. A leírások szépen kiegészítik egymást, szövetet alkotnak, nincsenek soha többé fel nem bukkanó „szomszédok” vagy lyukak. A leírások persze nem azonos súlyúak, a legrészletesebben Közép-Ázsia, Irán, a Kaukázus és Irak kerül ismertetésre,14 a peremzónákról (Kína, India, Európa) pedig meglehetősen elnagyoltak az ismeretek. Érdekes, hogy a kelet-európai térség leírásai nem túlságosan részletesek, mégis egy viszonylag kisebb területen bő egy tucatnyi ország kerül említésre, a teljes mennyiség negyede. Ez annyit jelent, hogy a szerzőt foglalkoztatta e terület, és ismeretei is voltak róla. E tekintetben e mű az egyik leggazdagabb leírás a korai muszlim földrajzi irodalomban. (A közeli kortársak közül csak Maszúdí versenyezhet vele.) Fontos kérdés, hogy meddig is terjed az „ismert világ” földrajzilag nyugat felé – leszámítva persze a Ptolemaiosztól átemelteket. A szöveg feldolgozói által általánosan elfogadott nézet szerint messzire, hiszen például még Morvaország is szerepel benne. Ha azonban az egymással érintkező területek rendszeréből – és nem egy-egy népnévből – indulunk ki, akkor ez az állítás aligha állja meg a helyét: már a ruszok leírása is meglehetősen gyenge, a tőlük nyugatra helyezett szakálibáké pedig még kevésbé informatív, azoktól nyugatra s mindkettejüktől északra pedig az ismeretlen/lakatlan zóna következik. Mindennek fényében a szerzőnek aligha voltak komolyabb ismeretei a Dnyepertől nyugatra eső területekről, a Kárpátmedencéről vagy a Balkánról. A morvák – és persze a magyarok – leírása a ruszoktól keletre esik, így semmiképpen sem a mai szállásterületekről lehet szó. A morvák lakta terület a jól körülírt zónában található: országuk a Hudúd szerzője szerint részben a Gürz-tengernek nevezett Fekete-tenger északi, részben pedig a keleti partján fekszik. Tőlük nyugatra a belső bulgárok, majd a szaklábok következnek, még mindig a tenger északi partján. A morváktól délre a kazár besenyők élnek, akik viszont nyugatról határosak a Gürz-tengerrel. Mindez annyit 13 Az egyes közösségeket én számoztam be a műben való felbukkanásuk sorrendjében. A bizonytalan olvasatú földrajzi neveket az egyszerűség kedvéért egyik lehetséges olvasatukkal közlöm, amelyet természetesen nem tekintek sem biztos, sem végső feloldásnak, mindössze egy technikai megoldásnak. Így például a vnndr betűcsoporttal leírt népet vunundurnak fogom nevezni, függetlenül attól, hogy számos egyéb olvasat is elképzelhető. A magyarok esetében a szövegben olvasható madzsgarít tartom meg, részben a névforma sajátos volta (’magyarhoz tartozó’/’magyarokhoz tartozó’ jelentésben, szemben a többi egyszerű „népnévvel”), részben az elkülöníthetőség kedvéért. 14 Ez a tény a szerzőt az arab földrajzi irodalom iraki iskolájához köti, amely szintén így állt a kérdéshez, szemben azokkal, akik az iszlám vallásának megfelelően Mekkával és Medinával kezdték munkáikat. Az arab földrajzi irodalom általános áttekintését lásd Sayyid Maqbul Ahmad: A history of Arab- Islamic geography (9th–16th century, AD). Amman 1995. 58–124.
