Századok – 2019

2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Marchut Réka: A magyar–román viszony és a német külügyminisztérium az 1920-as években

MARCHUT RÉKA 771 volt, hogy a nagypolitikai eseményeket (ha úgy tetszik a történelmet) elsődlege­sen a nyers hatalmi érdekek formálják, így a trianoni határokat is azok alakították ki. A Weimari Köztársaság alapállását a magyar–román viszonnyal, a bilaterális szinten felmerülő problémákkal kapcsolatosan ugyancsak az államérdek felől ér­demes megközelíteni. Bár Németország és Magyarország is vesztes állam volt, ami elméletileg érdekközösséget is jelenthetett volna a két ország számára, számos kérdésben a két fél törekvései összehangolatlanok maradtak. Németország példá­ul kívánatosnak tartotta Nagy-Románia létét, elsősorban az olaj-érdekeltségek miatt, ugyanakkor a kis Magyarországgal is számolt, mert tudta, hogy hosszú távon magához tudja láncolni. 3 Amíg Magyarország számára a kisantant felbomlasztása volt az alapvető kül­politikai érdek, addig Németország a hangsúlyt a térségben lévő államok gazda­sági együttműködésének akadályozására és a francia biztonsági övezet gyengíté­sére helyezte. Magyarország a kisantant felbomlasztásával Jugoszlávián keresz­tül próbálkozott, és ezt Németország több ízben is szorgalmazta, Németország pedig megpróbálkozott Románia és Jugoszlávia önmagához való közelítésével. 4 Csehszlovákiával kapcsolatban a német külügyminisztérium sokkal óvatosabb volt, egyrészt a Szudéta-vidéken élő hárommilliós német lakosság miatt, másrészt a feszült német–lengyel helyzetre való tekintettel, valamint az ország Ausztriához fűződő gazdasági érdekei miatt. 5 A térség államaival való kapcsolattartás lényegi eleme Németország részéről a gazdasági kapcsolatok helyreállítása és dinamikus növelése volt. Magyarországgal 1920-ban, Jugoszláviával 1921-ben, Romániával viszont csak 1928-ban kötöttek ilyen irányú megállapodásokat.6 Bár a román kormánnyal tető alá hozott szer ­ződés jelentősen megkésett a térség többi államához képest, a két ország közötti gazdasági kapcsolatok – a felmerülő problémák ellenére is – már az 1920-as évek elején megélénkültek, és 1923-ra Románia legfőbb külkereskedelmi partnere Németország lett. 7 Az 1920-as évek elején a német külpolitika arra koncentrált, hogy támogas­sa a teljesíthető jóvátételi megoldásokat, ám ez a törekvés a kellő belpolitikai (és gazdasági) eredmények hiányában rövidesen hitelét vesztette a lakosság köré­ben. Szellemi atyját, Walter Rathenau külügyminisztert a szélsőjobboldali körök önrendelkezését, hanem a kisebbségek nyelvi és kisebbségi jogainak garantálását is támogatta. Erről lásd https://bit.ly/2JhfChG (letöltés 2019. márc. 27.) 3 Höpfner, H.-P.: Deutsche Südosteuropapolitik i. m. 217. 4 Eiler F. : Németország Duna-völgyi politikája i. m. 40. 5 Uo. 41. 6 Uo. 46. 7 Romsics I.: Magyarország helye i. m. 184.

Next

/
Thumbnails
Contents