Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Marchut Réka: A magyar–román viszony és a német külügyminisztérium az 1920-as években
A MAGYAR–ROMÁN VISZONY ÉS A NÉMET KÜLÜGYMINISZTÉRIUM AZ 1920-AS ÉVEKBEN 772 1922-ben meggyilkolták. 8 Az úgynevezett Erfüllungspolitik (teljesítési politika) hosszú távú célja az volt, hogy a győztes nyugati hatalmakkal való megbékélés legyen az alapja a versailles-i béke revíziójának.9 Két fő iránya volt a weimari külpolitikának ebben az időben: a Franciaországgal való együttműködés és a Szovjetunióval való kooperáció a diplomáciai és gazdasági elszigeteltség leküzdésére. Ez utóbbira kedvező alkalmat teremtett a szovjet–lengyel háború 1920-ban. A gazdasági kapcsolatok fellendültek, s Berlin abban reménykedett, hogy Moszkva segítségével előbb-utóbb változtatni tud a békeszerződésen. Gazdasági kapcsolatfelvételük sikerét jelentette a rapallói egyezmény megkötése10 , amely ugyan csupán gazdasági megállapodást tartalmazott, de a Wilhelmstrasse hatalompolitikai céljai elérésének egyik kulcsát is látta benne.11 A szerződés amellett, hogy megterhelte a német–francia kapcsolatokat, Románia óvatosságát és neheztelését is kiváltotta. „Az április hó elején összeülő genuai konferencia főleg a nagy európai nemzetek mérkőzésévé válván, a kis államokat csak kevéssé, a Brătianu Jonel12 által képviselt Romániát pedig csak Oroszországra való vonatkozással érintette. Erősen hatott a rapallói német–orosz gazdasági szerződés nyilvánosságra hozatala. A hír Romániában első pillanatban hatalmas ijedelmet keltett: a szerződés állítólagos titkos katonai pontjairól a legkülönbözőbb hírek kerültek forgalomba, egyes lapok már a kész német–orosz katonai konventio szövegét is tudni vélték”13 – olvashatjuk a bukaresti magyar követség politikai összefoglaló jában.14 Románia tartott a Szovjetunió „éhségoffenzívájától” Besszarábia miatt, és gyanúját az egyezmény csak erősítette, mivel úgy tűnt, hogy az hozzájárul a „polgári rendű” orosz birodalom feltámasztásához. Nem véletlen, hogy a kisantant államai egységesen léptek fel a rapallói egyezmény ellen. 15 8 Németh I.: Magyarok és németek i. m. 294‒295. 9 Gottfried Niedhart: Die Aussenpolitik der Weimarer Republik. München 2013. 13. 10 A rapallói egyezmény a német és a szovjet kormány különmegállapodása a genovai konferencia idején, 1922. ápr. 16-án a Genova melletti Rapallóban a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről, valamint a kereskedelmi–gazdasági kapcsolatok helyreállításáról. 11 Németh I.: Magyarok és németek i. m. 296. 12 Ionel Brătianu vagy Ion I. C. Brătianu (1864–1927) a Nemzeti Liberális Párt (Partidul Naţional Liberal – PNL) vezetője, öt ízben Románia miniszterelnöke, leghosszabb miniszterelnöksége 1922. jan. 17. és 1926. márc. 30. között 13 A rapallói egyezmény nem tartalmazott titkos katonai záradékot. 14 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Külügyminisztérium Politikai Osztály iratai (a továbbiakban: K 63) 228. cs. 27/1. tétel 1922. I/1. A bukaresti magyar követség jelentése a Magyar Külügyminisztériumnak. Összefoglaló politikai és katonai helyzetkép Romániáról 1922 elején. 15 Ádám Magda kutatásaiból tudjuk, hogy a kisantant ekkor egyáltalán nem volt egységes a Szovjet-Oroszországhoz fűződő viszonyában. Csehszlovákia normalizálni akarta a kapcsolatot vele. Ezt kezdetben a Szerb‒Horvát‒Szlovén Királyság is támogatta, majd szembehelyezkedett az ötlettel. Geopolitikai helyzete miatt a szovjet kérdésben leginkább érintett Románia Besszarábia miatt nem volt a kapcsolat felvételének híve. Lásd Ádám Magda: A kisantant és Európa 1920–1929. Bp. 1989. 189.
