Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Marchut Réka: A magyar–román viszony és a német külügyminisztérium az 1920-as években
A MAGYAR–ROMÁN VISZONY ÉS A NÉMET KÜLÜGYMINISZTÉRIUM AZ 1920-AS ÉVEKBEN 770 A kérdések megválaszolására elsősorban német diplomáciai iratokat használok. Nem vállalkozom egy-egy téma részletekbe menő kifejtésére, csupán arra keresem a választ, hogy egy-egy probléma hogyan jelent meg – német szempontból – ezekben az iratokban. A források feldolgozása során kirajzolódó kulcskérdések a következők: a romániai magyar és német kisebbségek ügyei, a román konkordátum kérdése és az agrárreform, illetve az abból eredő optánsper. 1 Magyarország, Románia és Németország a nemzetközi politika színpadán A trianoni békeszerződés után a magyar és román (terméketlen) politikai diskurzusok kulcskérdése volt a határmegvonások kapcsán a történelmi vs. demográfiai elv érvényesítésének/érvényesülésének kérdése. A korabeli magyar közgondolkodás egyrészt a történelmi elvre hivatkozva történelmi igazságtalanságot hangoztatott, miközben számon kérte a wilsoni elvek (önrendelkezés) mellőzését, lényegében tehát az etnikai elv érvényesülését is. A román politizáló közvélemény ezzel szemben dicsérte a „wilsoni elvek érvényre jutását” az általa vélt demográfiai igazságosság jegyében.2 (A versailles-i békerendszer Németország számára sem a beharangozott „wilsoni békét” jelentette.) A valóság ezzel szemben természetesen az 1 A német délkelet-európai politikával, illetve ezen belül a két szomszéd állammal foglalkozó munkák közül lásd Hans-Paul Höpfner: Deutsche Südosteuropapolitik in der Weimarer Republik. Frankfurt am Main–Bern 1983.; Eiler Ferenc: Németország Duna-völgyi politikája 1920–1938. In: Társadalmi önis meret és nemzeti önazonosság Közép-Európában. Szerk. Fedinec Csilla. Bp. 2002. 37–62.; Németh István: Magyarok és németek (1914–1934). Gazdaság, politika, kisebbség, kultúra és katonai kapcso latok. Bp. 2016.; Tilkovszky Loránt: Erdély nemzetiségei és a weimari Németország diplomáciája. Szá zadok 117. (1983) 1097–1102.; Romsics Ignác: Magyarország helye a német Délkelet-Európa-politiká ban. In: Uő: Helyünk és sorsunka a Duna-medencében. Bp. 1996.; Pritz Pál: Die ungarisch-deutschen Beziehungen zwischen 1918 und 1945. In: Chronik des wiederholten Neubeginns. Deutsch-ungarische diplomatische Beziehungen 1867–2001. Szerk. Prőhle Gergely – Ujvári Gábor. Bp. 2001. Magyar nyelven: Magyar–német viszony 1918–1945. Limes 24. (2001) 1. sz. 5–22.; A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról. Összeáll., s. a. r. Németh István. Bp. 2016. A román történetírás önálló monográfiákban nem foglalkozott a weimari Németország és Románia kapcsolatával. A nagyobb szintetizáló munkákban is csak egy-egy fejezetet lehet találni erről a kérdésről. Lásd Robert Dimitriu: Die Außenpolitik Rumäniens 1918–1939 zwischen Solidarität und Sacro Egoismo. Frankfurt am Main 2006.; Dumitru Cristian Amzăr: Din istoria relaţiilor româno-germane. Bucureşti 2008. Az ország és a nemzetiszocialista Németország kapcsolata jóval nagyobb figyelmet kap a vizsgált témák között. Lásd pl. Ioan Chiper: România şi Germania nazistă. Relaţiile româno-germane între comandamente politice şi interese economice (ianuarie 1933 – martie 1938). Bucureşti 2000. 2 Ezt a fajta szemléletmódot fejezi ki Woodrow Wilson mellszobra Kolozsvárott a Louis Pasteur utca 4–6. sz. alatt. (Ilarion Voinea alkotása, mely 2002-ben a Függetlenség Napjára – július 2. – készült.) A szobor alatti tábla felirata: „Az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Örök hálával a világszabadság és demokrácia hősének, aki hozzájárult Nagy-Románia és az igazságos és egységes Európa létrejöttéhez.”. A szobrot Gheorghe Funar polgármester és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke leplezte le. Az amerikai nagykövetség távolmaradt a szoboravatási ünnepségtől, de nyilatkozatban közölték, hogy remélik, az ünnepségen azt is megemlítik, hogy Wilson nem csupán a nemzetek
