Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet
A TURBÁNOS MORVÁK ESETE A KORAI MAGYAR SZÁLLÁSOKKAL 78 is történik utalás egy bizonyos térképre,11 ami azonban a rendelkezésünkre álló egyetlen kéziratból hiányzik. Vajon a térkép volt-e az alapja a leírásnak? Ha igen, akkor az magyarázná az egységességet geográfiai szempontból, hiszen a megrajzolt földabrosz szükségképpen egymást kiegészítő információkat hordoz. És persze elfedi az információk beszerzésének esetlegesen eltérő idejét, az ellentmondásokat pedig kiegyenlíti: valójában egy fiktív, de konzekvens képet kapunk általa. Másképpen fogalmazva: ha a szerző térképben gondolkodott, akkor nagyon nehéz a szöveg belső logikája alapján ellenőrizni az állítások hitelességét. Esetleg elképzelhető az is, hogy nem teljes térkép volt előtte, hanem ahhoz hasonló négyzetes térképlapok, mint amilyeneket az al-Balhí-hagyomány szerzőinél találunk.12 Erre utalhat esetleg az egyes leírások „négyzetes” volta: ezek gyakran sakktáblaszerűek, a négy égtáj felé eső négy szomszéd kerül említésre. Ilyen esetben a terület belső kohéziója egységes, a különálló lapok viszont nem biztos, hogy egymás mellé illeszthetőek. Kelet-Európáról, Ázsia északi részéről, a kirgiz, kimek vagy ujgur területekről azonban efféle térképlapokat nem ismerünk a muszlim földrajzi irodalomban. Ez, és az a tény, hogy a „terület-négyzetek” jól illeszkednek egymáshoz, inkább egy „világtérkép” használata mellett szól. Mindezek figyelembevételével érdemes megismerkednünk azzal a világképpel, amit a munka közvetít. A leírás többrétegű. A szerző az alapok lefektetése után (amely szerint a Föld északi féltekéje az inkább lakott, a leírt országok döntő többsége itt található) az ismert földrajzi jelenségeket veszi sorra: a tengereket, hegységeket, folyókat, pusztákat. Ezt követi az egyes népek és országok leírása, megint csak szigorú rendben: az adott terület négy égtáj szerinti határainak ismertetése – mindig kelet, dél, nyugat, észak sorrendben – után a jelentősebb városok leírása, majd esetleg az egyéb jellegzetességek felsorolása jön. Mindez tulajdonképpen egy „puzzle”, a megadott információk alapján megrajzolható/újrarajzolható a térkép is. Ha ezt megtesszük, akkor egy „fiktív” térképet kapunk, azt tudjuk meg, hogy a szerző mit is gondolt a földabroszról. A tényleges geográfiai jelenségekkel való azonosítás egy következő feladat lehet. A szerző nagyon logikusan dolgozott, az egyes egységek szigorú rendben követik egymást, mintha csak egy sakktáblán lépegetnénk végig. A leírások láncokat alkotnak, mindössze hármat. (Ez másoknál is megfigyelhető, de általában 11 „Mi a tengereket, öblöket és szigeteket, úgy ahogy vannak, a megfelelő helyen egy térképen mutattuk be”. Hudūd–Minorsky 60. „Nyolc másik különböző hosszúságú, szélességű, méretű hegység is van. Ezeknek a helye és a méretei olyanok, ahogy a térképen bemutattuk.” Hudūd–Minorsky 69. További említések: Hudūd–Minorsky 146., 157. 12 Lásd Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom I/2. Bp. 2000. 91– 111. Éppen ilyen négyzetes térképek láthatóak al-Mukaddaszí munkájában is, lásd Mu ḥ ammad Ibn- Aḥ mad al-Muqaddasī: The best divisions for knowledge of the regions. Ahsan al-Taqasim fi Ma ʿ rifat al-Aqalim. Trans. Basil Anthony Collins. Doha 1994. 439–458.
