Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet
SUDÁR BALÁZS 77 is érdekes, mert a morvák leírása Gardízínél éppen a magyarokról szóló részbe ékelve olvasható, a Hudúd ban pedig a morvák a magyarok második szomszédai, így területük meghatározása magyar szempontból sem közömbös. A muszlim földrajzírók munkáit általában a bennük olvasható elemek szerint vizsgálják: egy-egy kifejezés, nép- vagy földrajzi név kinél bukkan fel, ott mit jelent, mi olvasható róla. Így azonban a vizsgált elemek lényegében elszakadnak attól a műtől, amelyben szerepelnek, és önálló életet élnek. (Hasonló a helyzet a magyarokra vonatkozó passzusokkal is.) Magam azonban úgy látom, hogy nem érdektelen ezen elemeket nem csupán a többi munka fényében, hanem az őket rejtő mű kontextusában is elemezni. Azaz érdemes egy-egy mű belső logikáját feltárni, hiszen az a kérdéses forráshelyek értelmezésében igen komolyan segíthet, és akár a korábbiaktól gyökeresen eltérő eredményhez is vezethet. Lássuk tehát, mire jutunk így az arabul beszélő, turbános morvákkal! A Hudúd al-álam szerzője ismeretlen, létrejöttének ideje viszont pontosan tudott: a hidzsra utáni 372. évben, azaz 982–983-ban vetették papírra a mai Észak-Afganisztán területén, és az egyik guzgánáni emírnek, a fárigunida dinasztia tagjának – s a számánidák vazallusának –, Ebu’l-Hárisz Muhammadnak ajánlotta alkotója.8 Kérdéses, hogy a benne található információk mikoriak, egy általán egykorúak-e a mű keletkezésével. A válasz annyiban egyértelmű, hogy mindenképpen vannak benne korábbi részletek, például az Európára vonatkozó Ptolemaiosz-kivonatok, vagy az Arisztotelészre való hivatkozások.9 A kutatás a szerzőt tipikus szobatudósnak tekinti, aki alapvetően könyvekből dolgozott, s akinek szövege világos kapcsolatokat mutat a kor muszlim geográfiájának két jelentős irányzatával: a Dzsajhání- és a Balhí-hagyománnyal.10 Jól látható, hogy a mű centruma Közép-Ázsia, ez a legrészletesebben ismertetett terület, ettől távolodva az információk fogyatkoznak és megkopnak. Ugyanakkor a viszonylag szélesen értelmezett központi terület leírása meglehetősen egységes és konzekvens, ami felveti a szöveg létrejöttének kérdését. A szerző erős földrajzi megközelítési módja – nem utakban gondolkozik, mint sokan mások, hanem területekben – mindenképpen térképet sejtet a háttérben, és valóban, a szövegben többször kaukázusi magyarság határvidékéhez. Móra Akadémia 2. (2015) 226–236. A kutatás azonban ezen ötletet elvetette, a Hudúd kapcsán pedig sokáig fel sem tette a kérdést, a morvákkal való azonosítást magától értetődőnek tekintette. Hudūd–Minorsky 440–442., HKÍF 42., Zimonyi I.: Muszlim forrá sok i. m. 215–223. Néhány évvel ezelőtt egy fiatal szegedi kutató, Juhász Péter másként látta, szerinte nem Morvaország lakóiról, hanem a mordvinokról esik szó. Sajnos felvetését nem indokolta. Lásd Ju hász Péter: Nomád szállásváltások – Besenyők és magyarok. Belvedere Meridionale 28. (2016) 4. sz. 90. 8 Hudūd–Minorsky 49. A fárigunidákra lásd C. E. Bosworth: Al-e farigun. In: Encyclopedia Iranica I. London 1982. 756–758. 9 Hudūd–Minorsky 9–10. Ptolemaiosz és Arisztotelész név szerinti említései uo. 51., 56., 58. 10 A mű forrásaira lásd Hudūd–Minorsky XIV–XIX.
