Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: A turbános morvák esete a korai magyar szállásokkal. A Hudúd al-álam és a magyar őstörténet
A TURBÁNOS MORVÁK ESETE A KORAI MAGYAR SZÁLLÁSOKKAL 76 személyes tapasztalatok.) Egyetlen hasonló szöveghellyel találkozunk, egy ismeretlen szerző Hudúd al-álam című munkájában: „A morvák országa. Keletre tőle néhány hegy és a kazár besenyők egy része van. Délre tőle a kazár besenyők egy része és a Gürz-tenger egy része van. Nyugatra a Gürz tenger egy része és Belső Bulgár (bulgár-i enderúní ) . Északra Belső Bulgár egy része és a Vunundur-hegyek. Ezek az emberek keresztények, és két nyelven beszélnek: arabul (tází ) és görögül ( rúmí ) . Ruhájuk az arabok ruhája. Barátságban vannak a görögökkel (rúm ) és a törökökkel ( turk ) . Jurtáik ( kubbe ) és sátraik (hargáh ) vannak.” 4 E mű 70 évvel Gardízíé előtt, 982–983-ban íródott, szintén Horászánban (a mai Észak-Afganisztán területén) perzsául, amely nyelven Gardízí is alkotott. A szöveg szerzője szintén használta Dzsajhánít,5 de jóval kevésbé támaszkodott rá: a mű szerkezete, megformálása, információs tartalma is erősen különbözik a hagyomány többi tagjától. Viszont ott van benne a fent olvasható morva fejezet, amely Gardízíéhoz hasonló információkat tartalmaz, és még tovább feszíti a húrt: szerinte a morvák arabul és görögül beszélnek. E mellbevágó megállapítás súlyának csökkentésére egyes kutatók az arab szó garb (nyugat)-ra való javításá val kísérleteztek, vagy a morvák – netán a morva liturgia – kétnyelvűségeként próbálták magyarázni a helyet. A munka rendkívül alaposan dolgozó kiadója, Vladimir Minorsky pedig egyenesen tévedésnek minősítette az egész szövegrészt. 6 Közelíthetünk azonban a kérdéshez másképpen is: bizonyos-e, hogy a morvaországi morvákról van szó az idézett helyeken?7 A kérdés számunkra már csak azért 4 Ḥudūd al -ʿ Ālam min al-Mashriq ilá l-Maghrib. Ed. M. Sotude. Tehran 1340 [1962]. 190. (A továbbiakban: Hudūd–Sotude.); Hudūd–Minorsky 160. 5 Szokás a Hudúd al-álam ot a Dzsajhání-hagyomány részének tekinteni, így kezelte már Magyarorszá gon Czeglédi Károly is 1945-ben. Lásd Czeglédi Károly: A IX. századi magyar történelem fő kérdései. In: Uő: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. Bp. 1985. 38. Lásd még uo. 62. Györffy György kimondatlanul is a Dzsajhání-hagyomány kései kivonatának vagy kompilációjának tekintette. Lásd Györffy György: Kurszán és Kurszán vára: a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története. Budapest Régiségei 16. (1955) 10. Ide sorolta Zimonyi István is, lásd Zimo nyi I. : Muszlim források i. m. 21., Hansgerd Göckenjan – István Zimonyi: Orientalische Berichte über die Völker Osteuropas und Zentralasiens im Mittelalter. Die Ǧ ayhānī-Tradition (Ibn Rusta, Gardīzī, Hudūd al-c Ālam, al-Bakrī und al-Marvazī). Wiesbaden 2001. Velük szemben Harmatta János 1998-ban a forrás fontosságát hangsúlyozta. Lásd Harmatta János: A honfoglalás mai szemmel. Magyar Nyelv 94. (1998) 2. sz. 135.; Közli: Hudūd–Minorsky 219. 6 Arsenio P. Martinez: Gardizi’s Two Chapters on the Turks. Archivum Eurasiae Medii Aevi 2. (1982) 161.; Minorsky egyszerűen a fantastic jelzővel illette a mű ezen adatait. Az arab nyelvtudást az arab ruházatból levont téves következtetésnek gondolta. Lásd Hudūd–Minorsky 442. Átveszi ezt Zimonyi I. : Muszlim források i. m. 218. Míg az arab>garb emendáció a ruházat esetében elképzelhető, a nyelvnél nem, hiszen ott a szöveg a tází kifejezést használja. 7 Gardízí kapcsán Joseph Marquart felvetette, hogy a „morvák” valójában egy kaukázusi alán csoporttal volnának azonosak. A közelmúltban K. Tóth Gábor újra elővette ezen elképzelést, elemzésébe pedig immár a Hudúd szövegét is bevonta, sajnos nem kellően körültekintően. (A kérdésről lásd még a későbbiekben.) K. Tóth Gábor: Megjegyzés a Ṭ ūlās, lū ġ .r és M.rdāt, n.nd.r népnév párok kapcsolatához, a
