Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Büky Orsolya: Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint közgyűjteményi koncepciójának különbségei a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára és az Országos Levéltár egyesítésének tükrében
KLEBELSBERG KUNO ÉS HÓMAN BÁLINT KÖZGYŰJTEMÉNYI KONCEPCIÓJÁNAK KÜLÖNBSÉGEI 736 a Nemzeti Múzeum létrehozásával kapcsolatos 1934. évi VIII. törvénycikkével hozza összefüggésbe, noha e két rendelkezés már Klebelsberg fenti törvénytervezetében és a Gyűjteményegyetemet létrehozó 1922. évi XIX. tc.-ben is szerepelt.18 A tervezetnek a Nemzeti Múzeumba küldött és ott Fejérpataky főigazgató által Melich János könyvtárigazgatónak véleményezésre továbbított példánya javításaiból, rájegyzéseiből, valamint Melich hivatalos jelentéséből egyértelműen látszik, hogy mekkora ellenállás fogadta Klebelsberg elképzelését.19 A Kultuszminiszter a negatív kritikák nyomán ugyan alaposan átdolgoztatta törvénytervezetét, de annak alapgondolatát, a gyökeres, saját elképzelése szerinti teljes intézményhálózati átalakítás tervét nem adta fel, s a következő években a Nemzeti Múzeum különböző tárainak megszerzése, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának (a továbbiakban: Múzeumi Levéltár) az anyaintézményről való leválasztása mellett az Egyetemi Könyvtárnak a Gyűjteményegyetem kötelékébe való beemelésén dolgozott a legtöbbet.20 A végül jogerőre emelkedő törvény, mely a Gyűjteményegyetemi Tanácsnak az intézmények gyűjtési körének megállapításáról és az adott gyűjtemények áthelyezésének kérdéseivel kapcsolatos jogosítványairól (3. §. 5. pont), illetve mely az Egyetemi Könyvtár csatlakozásának függőben lévő ügyéről (1. §. 5. és 10. pont) rendelkezett, elvben megadta a lehetőséget Klebelsbergnek a legradikálisabb átalakítási tervek kezdeményezésére is. Klebelsberg tisztában volt azzal, hogy elképzelései, tervei nem feltétlenül aratnak osztatlan elismerést az érintett közgyűjtemények vezetői körében, ezért céljait sok esetben körültekintő személyi politikával, szakmai és hivatali presszióval, kerülőutakon vagy akár a hivatali előmenetelüket, kinevezésüket neki köszönhető intézményvezetők egymással szembeni kijátszásával próbálta meg elérni. Amint látni fogjuk, Hóman és Csánki egyre feszültebb emberi és szakmai kapcsolata mögött – melyet leginkább ölelésnek álcázott birkózáshoz hasonlíthatnánk – egyértelműen Klebelsberg állt, akinek gyakran alkalmazott módszere volt az is, hogy tervei megvalósítása érdekében „megrendelt” hírlapi cikkekkel próbáljon meg hangulatot 18 Sinkó Katalin: Nemzeti Képtár. „Emlékezés és történelem között”. In: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. Bp. 2009. 43‒44. 19 „E pont a Nemzeti Múzeumot egyszerűen megszünteti, aminek igen súlyos jogi következményei lehetnek. (Letétek, hagyományok stb.) Jogi nonsens, hogy újabb intézetek rendeleti úton csatolhatók e státuszhoz, az ide csatoltak ellenben csak törvényi úton vihetők innen el. Mi indokolja azt, hogy a mai kultuszminiszter több joggal bírjon, mint utódai? [...] Világos, hogy ez illuzórikus értékű tanács minden eddigi muzeális önállóságot megszüntet. A tanács kaotikus intézkedéseket hajthat végre, és bolsevista módra darabolhatja fel a Nemzeti Múzeumot. Ezek a kilátásba helyezett áthelyezések a kutatást fogják megnehezíteni, és pereket fognak pld. a családi levéltárak megbolygatásával a Nemzeti Múzeum nyakába szabadítani. Az intézetek beléletébe való avatkozás ellentétben áll a tudományos élet szabadságával.” OSZK Irattár 285/1922. Melich János: Megjegyzések. 20 Vörös Géza: Az Egyetemi Könyvtár és a Gyűjteményegyetem. In: Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 10. Bp. 2001. 325‒345.
