Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Klacsmann Borbála: Elhanyagolt kárpótlás. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága és a magyar zsidók kapcsolata, 1945–1948
ELHANYAGOLT KÁRPÓTLÁS 728 akadályverseny, mindenhol a »befejezett tények« többé-kevésbé elismeréséhez és a zsidóknak az elismerésre való kényszerítéséhez” vezetett. 55 Munkácsi a zsidóság egyik legnagyobb fájdalmaként azt említi, hogy a kifosztottak birtokaikat sem kaphatták vissza: „Igaz, hogy elvileg cserebirtokot kaphatnak, de erre az esetek csekély számában került sor. Ezzel szemben még az is sokszor előfordult, hogy a deportálásból, munkaszolgálatból visszatért és régi földjének megműveléséhez hozzákezdett zsidónak el kellett onnan távoznia”. 56 Ismételten aláhúzta, hogy súlyos hibának tartja, hogy a zsidók és a nyugatra menekült nyilasok vagyonát az Elhagyott Javak Kormánybiztossága egyformán kezeli. Cikkében keményen fogalmaz: „Erkölcsi okok kizárják, hogy a demokratikus magyar állam bármilyen formában haszonélvezője legyen a tömeggyilkosságoknak!”57 Végül pedig felhívta olvasói figyelmét arra is, hogy a zsidóság nemcsak vagyona kárpótlását kéri, hanem jóvátételre is jogosult az elszenvedett üldöztetés miatt. Összegzés A holokauszt túlélők háború utáni élete alapjaiban változott meg az elszenvedett üldöztetés hatására. Amellett, hogy elvesztették hozzátartozóikat, ismerőseiket, hazatértükkor azzal is szembesülniük kellett, hogy távollétükben nincstelenné váltak. Saját tulajdonuk, illetve családtagjaik javainak visszaszerzése a nemzsidókkal való viszonytól, lokális tényezőktől, a helyi elöljáróság és hivatalnokai jóindulatától ugyanúgy függött, mint a kormány politikájától és az Elhagyott Javak Kormánybiztossága működésétől. Központilag irányított, minden túlélőre kiterjedő kárpótlási programot nem kezdeményezett a magyar kormány a demokrácia évei alatt, helyette az Elhagyott Javak Kormánybiztosságát bízta meg a feladattal, hogy a zsidók és nemzsidók közötti tulajdonjogi ügyekben döntéseket hozzon. Ez az eljárás és a 55 Munkácsi Ernő: Nyíltan megmondjuk... Új Élet, 1946. május 2. 1–2. Ugyanezen aggodalmait és sérelmeit fejezte ki a MIOI 1945 augusztusában írt beadványában, amelyet Dálnoki Miklós Béla miniszterelnöknek küldtek: a hitközségi vezetőket nem vonták be a zsidótörvényeket semmissé tevő törvények megalkotásába, a kormány külön kezeli a baloldali és a zsidó üldözötteket, valamint az „árjásított” üzleteket a tulajdonos hozzátartozói csak akkor igényelhették vissza, ha volt iparigazolványuk. Lévai Jenő: Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről. Bp. 1946. 270. 56 Munkácsi E.: Nyíltan megmondjuk... i. m. 2. A 600/1945. ME. sz. rendelettel a kormány biztosította a zsidó tulajdonosok számára földjük visszajuttatását, azokat kivéve, amelyek megváltás alá kerültek. Jóllehet a rendelet értelmében a földhözjuttatottaknak megváltást kellett fizetniük az eredeti tulajdonosoknak, ez végül nem történt meg. A kártalanítást a későbbiekben kiterjesztették az adott ingatlan élő és holt gazdasági felszerelésére is. Így a hitközségek és a visszatérő túlélők nagy része elvesztette földtulajdonát, mivel időközben lezajlott a földosztás. 57 Munkácsi E.: Nyíltan megmondjuk... i. m. 2.
