Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
HÁZMESTEREK A VÉSZKORSZAKBAN 708 vánvaló lehetett, hogy amennyiben a lakók elsősorban tőlük tudják megszerezni a túléléshez szükséges élelmet, akkor nagyobb eséllyel fogják elfogadni utasításaikat és a házbéli szabályokat is. Ennek megfelelően voltak, akik kiemelt fontossággal kezelték az élelmezés ügyét. Szalay házmester például nem engedte a vidékről jött árusoknak, hogy élelmet adjanak el az általa „szolgált” Phönix-házban, a Pannónia utcában. Ehelyett odakint felvásárolta tőlük az élelmiszert, amit aztán házon belül maga értékesített a zsidó lakóknak.51 Auguszt Ferenc ügyében egyenesen azt állí tották a Horn Ede utca 6. lakói, hogy a házmester egyes napokon nem engedte ki őket, hogy azután az élelmiszert „ő hozza a házba felárral”.52 A már említett Szent István park 10-ben szolgáló Papp házmesterről a háború után a házmegbízott jelentette, hogy 1944-ben nem engedte be a házba az élelmiszert hozó keresztény ismerősöket.53 Ugyanebben a házban viszont maga értékesített élelmiszert, amint azt az ügyében eljáró Népbíróság ítélete is leszögezi. 54 A szolgáltatások ellentételezése nyomán beállott házmesteri vagyongyarapodásban speciális szerepet játszottak a rádiók. Ennek oka, hogy egy-egy készülék értéke mind technológiai vívmányként anyagi értelemben, mind pedig információforrásként eszmeileg magasra rúgott. Miután a magyar kormány 1944. április közepén elrendelte a zsidó tulajdonú rádiók beszolgáltatását, tömeges mértékben kezdték a lakók a házfelügyelőkhöz juttatni értékes rádióikat. A jelenségre felfigyelt a korabeli sajtó is, és a Magyar Szó 1944. május 22-én éles hangú cikkben ítélte el a rádió-beszolgáltatás körüli „visszaéléseket”.55 A házmestereket a háború után ellenőrző igazolóbizottság kérdőívében egyetlen vagyontárgyra konkrétan is rákérdezett: minden egyes házfelügyelőnél megérdeklődték, hogy szereztek-e zsidó lakóktól rádiót? Kaufmann István házmester a VI. kerületi Bulcsú utca 25/a-ból erre válaszul azt írta be szép kézírással a kérdőív 19-es kérdésénél kihagyott helyre: „csere útján, egy kisebbet adtam egy nagyobb készülékért, amikor a zsidóknak be kellett szolgáltatni.” A rádióra szimbólumként tekinthetünk, hiszen itt érnek össze a feltörekvő, gyors vagyoni gyarapodásra áhítozó keresztény házmestereknek és a túlélésért, a saját megmaradásukért aggódó zsidónak minősülő középosztálybelieknek az érdekei. Mindkét csoport érdekében állt ugyanis, hogy a hatóságoknak való beszolgáltatás helyett a jó minőségű rádióikat a „zsidók” a házmestereknek juttassák, akik aztán nemcsak különleges bánásmódban 51 V. ker., Szalay Antal ügye, lásd az 1945. ápr. 15-én kelt bejelentést. BFL XVII/1598. 52 VI. ker., Auguszt Ferenc ügye, lásd a 7/45 számú bejelentést, kelt 1945. jún. 17-én. BFL XVII/1598. 53 Uo. Lásd Rejtő Ármin levelét, kelt 1945. máj. 2-án. 54 Papp György népbírósági pere. BFL XXV.1a 1500/1945. Az ítéletet lásd az Nb.V. 1500/1945/5 számon. 55 A „Sárga csillag” rovat, „Rádió” alcímében, „árja” aláírással, ismeretlen szerző tollából. Magyar Szó, 1944. május 22. 5.
