Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
ÁDÁM ISTVÁN PÁL 705 Segédházfelügyelők Országos Szabad Szakszervezete ügyvezető elnökének, Boldis Jánosnak a szavai, aki szerint: „Az új, demokratikus Magyarország érdeke, hogy mindenki számot adjon múltbéli magatartásáról, s ezt kell tennie a házfelügyelőknek is. A házfelügyelő az elmúlt időben már helyzeténél fogva is jobban ki volt téve a reakció szülte veszélyeknek, mint bárki más. A házfelügyelőnek ezerszer nehezebb volt megtalálni a kivezető utat, mint bárki másnak, már azért is, mert végrehajtó közege volt a reakció hatalmának, aki nem térhetett ki a rendelkezések keresztülvitele elől, és legfeljebb az ő művészetén múlott, hogy tudott a borotva élén olyan táncot járni, ami mindenki érdekét – legalább látszólag – szolgálta.” 41 A szakszervezeti elnök szavaiból egyértelműen kitűnik, hogy pontosan tisztában volt a házfelügyelők nehezen menthető involváltságával a náci rendelkezések végrehajtásában. Jól látta azt is, hogy a korabeli társadalom széles körei tekintettek a házfelügyelőkre a nácik tettestársaiként. 1944 őszén például, Szálasi hatalomátvétele után a nyilasok általában egy-egy rendőr kíséretében jelentek meg a csillagos házak házmesterlakásaiban és követelték a zsidó lakók névsorát, amit jogilag a házfelügyelő köteles volt átadni nekik. Jó néhány lakó azonban egy-egy ilyen történetben a nyilasok által elkövetett gyilkosság bűnrészeseként tekintett a listát átadó házmesterre.42 A háborút követően, a saját jó hírük helyreállításának nehéz feladata előtt álló házmesterek első körben a lakosságot hívták fel az igazolóbizottsági munka segítésére, olyan apróhirdetésekben, mint amilyen a Népszava, 1945. április 13-i számának 6. oldalán jelent meg: “Figyelem! Budapest V. kerületi lakóihoz! Felhívjuk az V. kerületi lakosokat, hogy a házfelügyelők és segéd-házfelügyelők múltban tanúsított magatartásáról írásbeli jelentést tegyenek, V. Szent István körút 27. I. 2. szám alatt a Házfelügyelők Orsz. Szabad Szakszervezetének V. kerületi helyi csoportjánál.”43 A felhívásokat a bérházak faliújságaira is kötelező volt kifüggeszteni, és válaszul a lakók tömegei jelezték fenntartásaikat, míg sokan írásba adták támogatásukat a házmesternek. Ezeknek a nyilatkozatoknak és támogatóleveleknek, valamint az igazolóbizottsági jegyzőkönyveknek a tartalma alapján körvonalazódik, hogy melyek voltak azok a főbb problémakörök, amelyekre az igazolóbizottság eljárása rámutatott a házmesterek háborús ténykedésével kapcsolatosan. Előfordulási arányát tekintve természetesen a vagyoni veszteségek állnak az első helyen, melyek közül néhányat már említettünk az összeköltöztetésekről szólva. A bejelentések súlyát is mérlegelve viszont leginkább az adott okot panaszra az egykori lakók és összeköltöztetettek körében, hogy bár voltak házmesterek, 41 A házfelügyelők igazoltatása. Házfelügyelő 1. (1945) 2. sz. 3. 42 Lásd erre példaként VI. ker., Tóth Imréné ügye, Paulay Ede utca 65, Szőke Sándorné nyilatkozata. BFL XVII/1598. 43 Apróhirdetések. Népszava, 1945. április 13. 6.
