Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
ÁDÁM ISTVÁN PÁL 695 míg az alacsonyabb státuszt célba vevők gyerekei kénytelenek megelégedni a felső elemivel, azaz az elemi iskola ötödik és hatodik osztályával.12 Németh két fontos megállapítást is tesz: egyrészt a Medve utcai polgárista diákok közt felülreprezentáltak voltak a házmestergyerekek, másrészt a legtöbb tanuló szoba-konyhás otthonokból indult reggelenként az iskolába.13 A harmincas években írva tanulmányát kifejti, hogy „a szoba-konyhás emberek életében a lakbér jóval nagyobb tétel, mint följebb. Egy tűrhető szoba-konyha havi 35–40 P[engő], egy közepes jövedelmű polgárista szülő 80–100 P-t keres. [...] A házfelügyelőség nemcsak ettől a lakásgondtól menti meg a kisembert, de kisebb-nagyobb jövedelemhez is segíti. A házfelügyelőség épp ezért nagy fölhajtó erő”.14 Németh szavait alátámasztja két általam készített oral history interjú is. Az egyikben egy egykori házmestergyerek, Pusztai László festette le szülei hátterét ekképp: „édesapám Simontornyáról jött, míg édesanyám tapolcai volt. De amikor összeházasodtak, a közös életüket Budapesten kezdték meg, mert itt éltek már rokonaink, akik elintézték nekik a Falk Miksa utca 6-os számú ház házfelügyelői állását. És ez akkoriban egy komoly dolog volt, mert ingyenes lakáshasználattal járt”.15 A másik visszaemlékező, Hirschmann Niszán korai elemi iskolai évei alatt több házmestergyerekkel került barátságba a Szilágyi Dezső tér környékén, akiknek a szüleit általánosságban így jellemezte: „ezeknek a házmestereknek túlnyomó többségükben csak egy gyerekük volt. Mindig vidékről, általában faluról jöttek fel a szülők, és ennek az egy gyereknek mindenáron érettségit akartak biztosítani és ezért polgáriba vagy esetleg gimnáziumba is járatták őket. Elég magas volt a tandíj ezekben az iskolákban, de egy érettségivel a gyerek katonatiszt lehetett, banktisztviselő vagy magántisztviselő. Elég magas volt a tandíj, és ezért gürcöltek a szülők, hogy a gyerekük polgáriba, esetleg gimnáziumba járhasson”. 16 A fentiek hűen tükrözik a házmesteri foglalkozás átmeneti, angolul „transition” jellegét, ami más metropoliszokban is jellemző volt, elég csak a Párizsban gyakori portugál házmesterekre gondolni. A huszadik század első felének Budapestjén a házfelügyelői állás betöltése láthatóan az alsóközéposztály-felé tartó társadalmi mobilizációra kandidálók egyik népszerű állomása volt. Ez a „transition” jellegű állás szerkezetét tekintve aszimmetrikus volt, mivel a budapesti házmester ugyan jelentős értéket képviselő szálláslehetőséget, ingyen lakást kapott a háziúrtól, 12 Uo. 22. 13 Uo. 46. Németh egyenesen így fogalmaz: „Szülőink közül minden negyedik házmester.” 14 Uo. 15 Oral history interjú Pusztai Lászlóval. Bp., 2012. szept. 19. (Rögzítette a szerző, publikálatlan.) Pusztainé 2012-ben a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban Igaz Emberekért Társaság elismerésében részesült „zsidómentő” tevékenységéért. 16 Oral history interjú Hirschmann Niszánnal. Bp., 2010. nov. 1. (Rögzítette a szerző, publikálatlan.)
