Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
HÁZMESTEREK A VÉSZKORSZAKBAN 696 megélhetést biztosító jövedelmet már nem. Azt a lakóktól kellett megszereznie, begyűjtenie. Ez a sajátos alkalmazási feltételrendszer rengeteg konfliktus forrásává vált. A lakók szemszögéből legélesebben talán Gábor Andor írásai láttatják, milyen lehetetlen szituáció volt ez: „én fizetem meg azt az embert, akit a ház tulajdonosa arra fogadott fel, hogy az ő házát rendben tartsa. Mert a ház az ő háza. Az alkalmazottat mégis én fizetem [...]. S ez az alkalmazott mégsem áll az én rendelkezésemre. Pedig én fizetem. Mégis goromba hozzám. Pedig én fizetem. A háztulajdonossal szemben nem az én érdekeimet képviseli. Pedig én fizetem.”17 A poszt aszimmetriája azokban a szituációkban nyilvánult meg világosan, ahol a házfelügyelőnek hatalmi tényezőként kellett volna fellépnie, házirendet, szabályt betartatnia a lakókkal, de ehhez nem rendelkezett valódi hatalmi eszközökkel. Sőt, helyzete törékeny volt, hiszen becslések szerint majd’ minden harmadik házfelügyelőt a lakókkal való konfliktus miatt bocsájtott el a háztulajdonos.18 Maguk a házmesterek eleinte igen csekély valódi hatalommal rendelkeztek, azonban egyre sokasodott a feladatuk, legalábbis erről panaszkodik 1926-ban egy házmester: „Ilyen a mi helyzetünk. A háziurak azt mondják, mi az ő alkalmazottaik vagyunk, de a lakáson kívül egyebet nem igen adnak. A lakók azt mondják, hogy ő tőlük van a pénzbeli hasznunk, mert ők fizetik a házmesterpénzt, kapupénzt és szemétpénzt. A hatóságok azt mondják, hogy minden rendeletet a háztulajdonosnak kell végrehajtani, de ránk parancsolnak, hogy mi végezzük el.”19 Talán az egyre na gyobb megterheléssel és a még mindig kevés bevétellel magyarázható – legalább részben –, hogy a házfelügyelőket, mint foglalkozási csoportot gyakran vádolták modortalansággal. A háztulajdonos szempontjából a házmester felfogadása nem annyira alkalmazotti jogviszonynak felelt meg, hanem inkább egyfajta üzleti lehetőség felkínálásának. Az egykori bérpalotában a házmester működtette a liftet, vagy épp kaput nyitott az éjszaka hazatérőknek, ezekért a szolgáltatásokért pedig beszedte a liftpénzt és a kapupénzt. Ezzel magyarázható, hogy a házmester maga alkalmazta azután a viceházmestert vagy hivatalosabban a segéd-házfelügyelőt a takarítási feladatokra, mi több, a tisztító szereket is maga finanszírozta. A házmester szolgáltatásai komoly személyes involváltságot feltételeztek és épp ezért gyakran konfliktusokkal jártak. Technikailag a következő történt például az éjszakai kapuzárás utáni hazaérkezéskor: a hazatérő becsöngetett a házmesternek, aki elviekben visszacsöngetett, jelezvén hogy felébredt és hamarosan érkezik, hogy kinyissa a lakónak a kaput. A kapunyitást követően azután a házmester köteles volt megfelelő világítást biztosítani, amíg a lakó a lakását megközelítette, csak ezután 17 Gábor Andor: Pesti sirámok. Bp. 1958. 66‒67. 18 Milyennek nem szabad lenni. Házfelügyelők Lapja 19. (1942) 6. sz. 3. 19 Harcolunk a házfelügyelőkért. Házfelügyelők Lapja 3. (1926) 8. sz. 3.
