Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 71 ellenségnek tekintett német keresztes lovagok kíséretében jelentek meg.179 Ugyanakkor 1223 után, amikor a kun–rusz szövetség a Kalka folyó melletti csatában súlyos vereséget szenvedett a mongoloktól, a Kárpátokhoz közelebb fekvő szállásterületeken élők körében megnőtt a hajlandóság a kereszténység felvételére, hogy támogatókat szerezzenek a mongol veszéllyel szemben.180 A Német Lovagrend meghódítandó ellenségként tekintett a kunokra, akiknek a földjeire támaszkodva önálló szerzetesi territoriális hatalmat tud kiépíteni, a magyar királyi udvarban viszont a békés térítést szorgalmazó elképzelés nyert teret. Ez utóbbi ugyanis egyértelműen a korona hatalmát erősítette, mert a keresztény térítés a középkorban szoros kapcsolatban állt a területi befolyás növelésével.181 A Német Lovagrend kiűzését követő történések nagyon gyorsan visszaigazolták a katonai hódítás helyett a kunok békés megtérítése mellett állást foglaló politika helyességét. 1227-ben egy Barc (Bejbarsz) nevű kun vezér és fia, Membrok mintegy 15 000 főnyi népükkel a domonkos térítőknek köszönhetően felvették a kereszténységet.182 A következő évben Róbert esztergomi érsek, Cumania és a vele szom szédos brodnikok földjének legátusa a magyarországi domonkos rendtartomány vezetőjét, Theodorich apátot a kunok első püspökévé szentelte, akinek a dél-moldvai Milkó (Milcow, Milkovia) lett a székhelye.183 Az a tény, hogy a Német Lovagrend kiűzése után a pápa a magyar egyház fejét, az esztergomi érseket a kunok megtérítéséért felelős legátusnak bízta meg, azt bizonyítja, hogy a kereszténység terjesztésének ügyét Róma fontosabbnak tartotta, mint a Német Lovagrendnek tett adományok visszavételét. Azzal, hogy a magyar korona aktív támogatásának köszönhetően a kunok rövid időn belül tömegesen hajtották a fejüket a keresztvíz alá, II. András a katolikus hit legfőbb terjesztőjévé vált, akinek az esetleges egyházi kiátkozását a lovagrenddel szembeni erőszakos fellépése sem indokolta volna. A kun térítésekben játszott magyar szerep olyan erős politikai és vallási legitimációt adott a királynak, amelynek birtokában a nagyhatalmú támogatókkal rendelkező Német Lovagrend katonai kiűzésére is vállalkozhatott. Az 1225. szeptember 1-jén kelt pápai oklevél szerint olyannak tartották ekkor a Német Lovagrendet Magyarországon „mint tűz az ölben, egér a 179 Kovács Sz.: A kunok és a kereszténység i. m. 119. 180 A Kalka melletti csatáról legújabban lásd Font Márta: A Kalka menti csata (1223). In: Elfeledett háborúk. Középkori csaták és várostromok (6–16. század). Szerk. Pósán László – Veszprémy László. Bp. 2016. 45–64., itt: 60. 181 Szovák K.: A kun misszió helye és szerepe i. m. 115–126., itt: 117. 182 Emil Fischer: Die Kulturarbeit des Deutschtums in Rumänien. Hermannstadt 1911. 102.; Szovák K.: A kun misszió helye i. m. 118.; Juliane Schiel: Mongolensturm und Fall Konstantinopels. Domini kanische Erzählungen im diachronen Vergleich. Berlin 2011. 62. 183 Kovács Sz.: A kunok és a kereszténység i. m. 122–123.; Zimmermann, H.: Der Deutsche Orden i. m. 119.; Bitay Ádám: A moldvai magyarság. Erdélyi irodalmi szemle 3. (1926) 2. sz. 129–151., itt: 131.; Ursprung, D.: Die Walachei als historische Region i. m. 810.; Makkai László: A milkói (kun) püspökség és népei. Debrecen 1936.; Budai Dániel: A milkói püspökség. Studia Vincentiana 2. (2014) 9–18.
