Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
ÁDÁM ISTVÁN PÁL 693 Pest-Buda és Óbuda lakosságszáma 1787 és 1848 között megháromszorozódva 15 0 ezerre nőtt, majd a város 1910-re ‒ immáron Budapest néven ‒ egymillió körüli lakóval egyértelműen világvárosi méreteket öltött.3 Ebben a gyorsan nö vekvő metropoliszban „a modern urbanizáció csalhatatlan jele a bérház megjelenése volt, tömegesen a Lipótvárosban, kisebb mértékben a Belváros felső részében és a Terézváros nyugati peremén” – írja Hanák Péter.4 A gyors ütemű növekedéssel függött össze az az olcsó és gyors építkezési forma is, amely a ma is álló körfolyosós épületek tömeges felhúzásához vezetett. A körfolyosó alapú bérház lakói eloszlását tekintve a századelőn, sőt egészen a második világháború végéig hierarchikus képet mutatott. Az első emeleti díszlakást lakta a háziúr a családjával, vagy más előkelőségek éltek itt, de a második emeleten is még sokszobás, magas lakbérű lakások álltak. Ezzel szemben a harmadik emeleti lakások már lényegesen kisebbek voltak, esetenként csak udvarra nézők; időnként hiányzott belőlük a cselédszoba, míg a legfelső emeleteket már az alsó középréteghez tartozók vagy munkáscsaládok lakták, sokszor komfort nélküli otthonokban.5 Tehát minél feljebb helyezkedett el a lakás az adott házban, annál kisebb volt a mérete s így a lakbére is. Ezért „a pesti bérház szociális szempontból hierarchikusan tagolt, éspedig az első és a harmadik-negyedik emelet között fokozatos átmenetekkel a nagypolgárságtól az alsó középosztályig, a főfronttól hátrafelé pedig a felső középosztálytól a kézműves kispolgárig, egészen a szolgarendű vicéig.”6 Ezt a képet kiegészíthetjük a földszinti szobakonyhás, esetlegesen másfél szobás házmesterlakásokban élő házfelügyelőkkel. A nyitott körfolyosós háztípus elterjedésének társadalmi velejárója volt, hogy a szegényebb rétegek és a kispolgári családok nemcsak együtt éltek a gazdag nagypolgársággal, de a körfolyosónak hála, a gazdagok magánéletébe is beláthattak.7 A különböző vagyoni helyzetű csoportok bérházon belüli együttélésének – ahogy azt a későbbiekben látni fogjuk – komoly következményei lettek a zsidóüldözések időszakában is. A századfordulón a házmester alkalmazásának feltételei meglehetősen ellentmondásos keretekben rögzültek a gyorsan szaporodó bérpalotákban. 1896. március 20-án megjelent az érdekvédelmi lehetőségek után kutató házmesterek egyik korai szaklapja, az ekkor még kétnyelvű Házfelügyelők és Házmesterek Lapja , né metül a Hausmeisterwesen . A lapot vezető szerkesztő, Kulcsár Péter már ekkor attól rettegett, hogy Budapest városatyái, akik a millenniumi kiállítás idejére elrendelték 3 Hanák Péter: A kert és a műhely. Bp. 1988. 20., 28. 4 Uo. 21. Hanák várostörténeti elemzésében megkülönbözteti a bérházat a bérkaszárnyától, utóbbit jelen tanulmányban figyelmen kívül hagyom és csak az előbbire, a bérpalotára koncentrálok. 5 Uo. 33., 37. 6 Uo. 34. 7 Uo. 39.
