Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
A BRIT KÜLPOLITIKA ÚTJA AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG FELBOMLASZTÁSÁHOZ 6 érdekeivel. 2 65 évvel később e tétel fokozatosan vált érvénytelenné, mert a vi lágháborús győzelem kívánalmai felülírták a százados doktrínát. A magyarok iránti, a szabadságharcra és Kossuth személyére épült tartós rokonszenv már az 1904–1906. évi magyarországi politikai válság hatására megrendült, mert e válság cáfolta azt a millennium idejére elterjedt nézetet, hogy a kitűnő politikai érzékkel bíró magyarok a Monarchia liberalizáló és stabilizáló tényezőjét jelentik. Henry Wickham Steed,3 a művelt angolok gondolkodását meghatározó Times na pilap ausztria–magyarországi tudósítója a magyarok barátjából ekkor vált mind keményebb bírálóvá.4 Egy fiatal skót történész, Robert William Seton-Watson, 5 kezdetben a magyar függetlenség lelkes híve, az erdélyi szász, majd a szlovák politikusokkal és írókkal, újságírókkal megismerkedve 1908-ban megjelentette az egész dualista korszak nemzetiségi politikáját jogos megállapítások mellett elfogult hangon bíráló, A nemzetiségi kérdés Magyarországon című, az adott téma nemzetközi megítélését a mai napig meghatározó munkáját.6 Kettőjük írásai a hi vatalos politikát csak a világháború kitörése nyomán kezdték befolyásolni, ekkor azonban „nézeteiknek nagyobb volt a hatása, mint az összes többi megfigyelőnek együttvéve”. 7 1914-ig az angol politika sohasem kezdeményezte az államok és határaik nemzeti alapon történő átalakítását, viszont a nyugalom megőrzése érdekében kívánatosnak tartotta a nemzeti törekvések konciliáns kezelését. A Habsburg Monarchia (csakúgy, mint az Oszmán Birodalom) a hosszú 19. században sokat 2 Palmerston felszólalása az Alsóházban, 1849. júl. 21. Közli Haraszti Éva: Az angol külpolitika a magyar szabadságharc ellen. Bp. 1951. 234–235. 3 Henry Wickham Steed (1871–1956) berlini és párizsi közgazdaságtani tanulmányok után 1896-ban lépett a Times szolgálatába mint annak olaszországi, 1902-től pedig ausztria–magyarországi tudósítója. 1913-ban Londonba visszatérve az új tulajdonos, a sajtómágnás Lord Northcliffe (1904 előtt Alfred Harmsworth) bizalmából ő lett a külpolitikai szerkesztő, 1918-ban pedig a főszerkesztő egészen 1922-ig. Hitler hatalomátvétele után régi németellenessége új tartalmat kapott, következetes harcot folytatott a „ megbékéltetés ” és a diktatúrákkal való egyezkedés ellen. Vö. Peter Schuster: Henry Wickham Steed und die Habsburgermonarchie. (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs. Vol. LII.) Wien 1970. és Andre Liebich: Wickham Steed: Greatest Journalist of his Times. Bern etc. 2018. 4 Jeszenszky G.: Elveszett presztízs i. m. 156–157., 178–186. és Uő: A történelmi Magyarország egyik sírásója i. m. 5 Robert William Seton-Watson (1879–1951) vallásos skót presbiteriánus családból származó publicista és történész. Kossuth csodálójából 1907-re a magyar politika bírálója lett, de 1914-ig bízott az Osztrák–Magyar Monarchia megreformálhatóságában. A háború alatt Steeddel együtt a nemzeti alapon történő felosztás fáradhatatlan szorgalmazója. 1916–1920-ban a The New Europe hetilap főszerkesztője. A háború után Oxfordban tekintélyes történész-professzor, számos Közép-Európával foglalkozó könyv szerzője. 6 Scotus Viator: Racial Problems in Hungary. London 1908 . Könyvét a „Hungar” nemzetnek ajánlotta, abban a reményben, hogy a magyar szupremácia megszűntével megvalósul a nemzetiségek egyenjogúsága. 7 Carlile Aylmer Macartney: The Habsburg Empire, 1790–1918. London 1968. 784.
