Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Szécsényi András: Hillersleben. Történelem és emlékezet
HILLERSLEBEN 662 ború befejezését követő „fél-lét”22 megismeréséhez és megértéséhez legközelebb az egodokumentumok, főleg a kis számban fennmaradt naplók elemzése révén juthatunk. Jelen esetben a későkamasz Bognár György naplójának jószerével egyetlen aspektusára szorítkozom; Bognár térhez fűződő viszonyát elemzem, amin keresztül megismerhető a naplóíró mentális térképe, vagyis az, hogy miként fogta fel és jelenítette meg azt a környezet, amelyben mozgott. A holokauszt vonatkozásában (s éppen magyarországi vizsgálatokra alapozva) ezen a téren úttörőnek tekinthető Tim Cole brit történész újabb keletű munkássága,23 aki – részben környezetpszi chológiai munkákra építve – az ember mikro- és makrokörnyezetének historikus vizsgálatát összefüggésbe hozta az empirikus, érzelmi tapasztalatok legkülönfélébb szintjeivel. Magam a vizsgálatban a térnek csak néhány jellegzetes reprezentációjára szorítkozom. Nem foglalkozom továbbá a sokrétű feltárásra érdemes textus kapcsán az olyan, egyébként frekventált kérdésekkel, mint az identitás, a sokszor előkerülő ételfogyasztás, a kommunikáció vagy éppen az utazás/honvágy jelentősége a megéléstörténetben. Ahol az lehetséges volt, összevetettem Bognár naplóbejegyzéseit azokkal a jegyzetekkel és fényképfelvételekkel, amelyeket 2016 áprilisában készítettem Hillersleben tábor helyszínén, terepbejárásom során. 24 „Hillersleben, a felszabadult zsidók városa” Bognár traumaként élte meg az evakuálást, mivel Belsenben a fogolytáborhoz képest kivételezett helyzetű Sonderlager lakója volt, ahol a rabok jobb ellátást kaptak és nem kellett dolgozniuk sem. Ebből a helyzetből kikerülve, a naplóbejegyzésekből egy végtelenül elgyötört, frusztrált, dühös kamaszfiú képe bontakozik ki, aki a vonatúton hitsorstárai közül senkit sem engedett magához közel. A negatív kisugárzású bejegyzések a farslebeni felszabadulással sem értek véget. A feljegyzésekből kirajzolódik a rettenetes kavarodás, fejetlenség képe, amely egyszerre mutatta az általános hadiállapot bizonytalanságát, de a fiúban lévő kétségeket, a félelem és remény kettőségét is. Sokáig szorongott amiatt, hogy a 22 A háború utáni gyűjtőtáborok nem térközpontú fél-lét élményeiről lásd Huhák Heléna: Magyar deportáltak életútjai a felszabadulástól a „fél-szabadságon” át a hazatérésig. In: Tanulmányok a holokausztról VIII. Szerk. Randolph L. Braham. Bp. 2017. 147–185. 23 Elsősorban lásd Tim Cole: Traces of the Holocaust: Journeying In and Out of the Ghettos. London 2011. és Geographies of the Holocaust. Eds. Anne Kelly Knowles – Tim Cole – Alberto Giordano. Bloomington 2015. 24 A 2016. áprilisi terepbejárást Huhák Helénával közösen végeztük a bergen-belseni magyar foglyok történetének feldolgozása keretében. Ezúton köszönöm meg Daniel és Klaus-Peter Keweloh hillerslebeni amatőr helytörténészek baráti segítségét és szakmai tanácsait a terepbejárás során, valamint az azóta eltelt időben történt folyamatos adatközléseiket.
