Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Szécsényi András: Hillersleben. Történelem és emlékezet
SZÉCSÉNYI ANDRÁS 663 németek esetleg visszajönnek és megtalálják a feltört, üres vagonokat. Később a többiekhez hasonlóan a környéken, Zielitztben és Farslebenben élelemiszert kéregetett. „Ott kaptuk azt a bizonyos bablevest. Konzervjeink is voltak [szereztek a németek házaiból – Sz. A.]. Ekkor aztán vége a szép Sonderlager életnek.” 25 Ez az 1945. április 13-án kelt bejegyzés jól mutatja, hogy Bognár a vonatutat, sőt a vonatút utáni első „szabad” napját sem szabadságként élte meg, hanem sokkal inkább a bergeni viszonyokkal találta rokoníthatónak.26 Április közepi, meglehe tősen keserű bejegyzései arról tanúskodnak, hogy még a felszabadulás másnapján is csak az akkorra már kiürült vagonban jutott számára hely. Az első napok „túlevésében” Bognár is részt vett, így Hillerslebenbe már erős fájdalmakkal érkezett. Tovább nehezítette helyzetét, hogy mire odaért, a legtöbb épületben már elszállásolták társainak többségét. A következő hetek során ötször váltott a táborban lakhelyet,27 ami azzal járt, hogy a költözések kálváriája konstans élmény maradt számára. Az első napokban arról panaszkodik, hogy „barakkban”, egy ideiglenesen, a kőépületek között felhúzott lakhelyen kell laknia, amelyet azok számára állítottak fel, akiket később vittek Hillerslebenbe és már nem jutottak be a „villákba”. A fabarakk és a zsúfoltság, a külön lakrész hiánya Bognárt a bergeni barakkokra emlékeztette, ezért „állandóan lakás után futkosott”.28 A barakkokból már csak azért is ki akart költözni, mert a „műszaki iskolában” (a korábbi katonai továbbképző iskolában, amelynek megnevezését a hontalanok tovább örökítették) összezárták néhány olyan személlyel, akik az első napon meglopták, elvették a gramofonját. 29 Az amerikai táborparancsnokság segítségével április végén harmadmagával, a hasonkorú makói Frommer Miklóssal (Mikivel) és a budapesti Medgyesi Iván Pállal az egyik kőépület lakásába került. Ez a procedúra sem jelentett végállomást, ugyanis a következő hetekben, a többi táborlakóhoz hasonlóan tovább költöztették őt. Ennek oka az ekkor még fennálló általános szervezetlenségben keresendő, a volt koncentrációs táborokból ugyanis kisebb-nagyobb csoportokban folyamatosan érkeztek különféle nációjú hontalanok, akiket rendre el kellett helyezni, illetve nemzetiségenként, azon belül pedig, lehetőség szerint családonként, átcsoportosítani. Bognár megemlékezik arról, hogy a táborlakók között az első napokban gyakorlatilag szabad rablás volt, a beözönlő emberek vadászták 25 Napló, 1945. ápr. 13. 124. 26 Napló, 1945. ápr. 27-ei, utólagos feljegyzés. 134. 27 Ennek elemzését lásd Huhák Heléna: „Szabadok voltunk, csak éppen nem tudtunk mit kezdeni a szabadságunkkal.” Átmeneti gyűjtőtábor Hillerslebenben és Alpenjägerben. ArchivNet 15. (2015) 1. sz. (https://bit.ly/2UCxeGa, letöltés 2018. aug. 22.) 28 Napló, 1945. ápr. 27. 141. 29 Napló, 1945. ápr. 26. 136.
