Századok – 2019

2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Szécsényi András: Hillersleben. Történelem és emlékezet

SZÉCSÉNYI ANDRÁS 659 össze.10 A vonat április 13-án egy előrenyomuló amerikai páncélos egységbe üt­között a Magdeburg térségében fekvő Farsleben és Zielitz között. A rabokat őrző, jobbára idős Wehrmacht-katonák előző éjjel elmenekültek, a foglyok pedig bevárták a szövetséges egységeket. A kiéheztetett, beteg, összezsúfolt, elgyötört vonatlakók közül mintegy 1500 főt11 korábban Magyarországról deportáltak az SS lágerrend ­szerébe. A szerelvény történetét feldolgozó Matthew A. Rozell szinte kizárólag nar­ratív források alapján írta meg e szerelvény felszabadításának történetét.12 Az ameri­kai páncélos katonák (a 743. amerikai páncélos zászlóalj 12. és 13. D egységei) és a túlélők visszaemlékezése szerint az amerikai „liberátorok” megjelenésétől eufórikus hangulatba kerültek, s ez a találkozás életre szóló emlék lett mindannyiuk számára. 13 A volt foglyokat a következő két-három nap során a közeli Farsleben faluban szállásolták el az amerikaiak. Beköltöztették őket a helyiek házaiba, ennivalót és használati eszközöket rekviráltak számukra. 1945. április 13–15. között a mintegy kétezer-kétezer ötszáz túlélő hónapok óta először részesült rendes orvosi ellátásban, először töltötte ágyban az éjszakát, egyáltalán először nem félt a holnaptól. Nagyon sok visszaemlékező beszámolt azonban arról, hogy – hasonlóan sok más holokauszt túlélő tapasztalatához – itt is általános volt a kiéhezett emberek „túlevése” (kalória­dús ételek habzsolása az első adandó alkalomkor), ami nem ritkán súlyos megbe­tegedésekhez, esetenként pedig halálhoz is vezetett. A német lakosság reakcióiról kevés ismeretünk van. A magyar memoárok többnyire közönyről számolnak be. Ez abból is adódhatott, hogy az amerikai csapatok és a zsidók megjelenése számuk­ra együtt járt a kényszerű elszállásolással, állataik levágásával, munkaerejük igény­bevételével. Az egyetlen ismert, helyi lakostól származó visszaemlékezés szerint az illető családja megrendült a túlélők látványától és tejjel, étellel, fekhellyel segített a magyaroknak, akik ezért kifejezetten hálásak voltak nekik. 14 10 A történeti emlékezet hiányára utal, amint azt Dénes György, a tábor lakója és későbbi amatőr kutatója megjegyezte, hogy maga az Ungarnlager kifejezés is a közelmúltig ismeretlen volt a magyar holokauszt szakirodalomban. Weiczner Jenő: „Ez most a sorsod, kiüldözött zsidó”. Napló, 1944–1945. Bp. É. n. [2014.] 267. Mára az Ungarnlagerről összefoglaló tanulmány áll rendelkezésre: Stephanie Billib: „Infolge eines glücklichen Zufalls ...” Das Ungarnlager in Bergen-Belsen von Dezember 1944 bis April 1945. In: Bergen-Belsen. Neue Forschungen i. m. 92–107. 11 United States Holocust memorial Museum ID 10284. 12 Matthew A. Rozell: A Train near Magdeburg. A Teacher’s Journey into the Holocaust and the Re­uniting of the Survivors and Liberators, 70 years on. Hartford–New York 2016. Az itt szolgálatot tel­jesítő amerikai katonák közül többen is publikálták emlékirataikat, nem utolsó sorban Rozell ösztönző tevékenységének hatására, amely a 2000-es évektől a vonatszerelvény zsidó túlélői és a felszabadító csapatok még életben maradt tagjai közötti találkozók megszervezésében is megnyilvánult. (https://bit.ly/2ZxJk75, letöltés 2019. 04. 22.) 13 Az esemény során készült emblematikus fényképfelvétel a mai napig az egyik legismertebb fotó a soá tragédiájáról. Rozell, Matthew A .: A Train near Magdeburg i. m. 10–15. 14 Huhák Heléna és Szécsényi András németországi interjúja Ingeborg Moritz szemtanúval. Farsleben, 2016. április.

Next

/
Thumbnails
Contents