Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 67 forgó terület elszakadt, függetlenedett a korábbi világi hatalomtól. Portugália például eredetileg a Kasztíliai-leóni Királyság határőrgrófsága volt, de azt követően, hogy 1143-ban a Szentszék védelme alá került, fokozatosan önállósult, és 1179-től, amikor III. Sándor pápa királyi címmel ruházta fel I. Alfonzot, a pápa főségének elismeréseképpen évi két márka arany cenzust fizetett.152 Mindezek alapján így az, hogy a Német Lovagrend és területei közvetlenül a Szentszék alá kerültek, a politikai függetlenedés előjátékának volt tekinthető.153 A magyar király joggal tarthatott attól, hogy az 1224. áprilisi pápai oklevél a Barcaságnak a Magyar Királyságból történő kiszakítását készíti elő, éppúgy, ahogyan az előző évszázadban Portugália esetében is történt, ezért – a pápai oklevelek tanúsága szerint – 1225-ben fegyveres erővel űzte ki a Német Lovagrendet Erdélyből és a kunoktól elfoglalt havasalföldi területekről.154 A Barcaság Róma által deklarált ius et proprietas Beati Petri státusa mellett az 1222. évi királyi adománylevélben kifogásolt kérdések is újból napirendre kerültek. A források szerint a király határozott tiltása ellenére a lovagok saját pénzt vertek, és ezzel uralkodói felségjogot sértettek, és azzal sem hagytak fel, hogy a királyi földeken is toboroztak telepeseket a maguk birtokára. A Német Lovagrend kiűzése Erdélyből III. Honorius 1225. június 12-ei levele szerint II. András nagyszámú lovas és gyalogos sereggel megszállta a Német Lovagrend területét, és ott 1000 márkánál is nagyobb kárt okozott. Azt a várat, amelyet a lovagok a hegyeken túl (azaz kun földeken) építettek, megostromolta, és a harcokban több szerzetes lovag is életét vesztette, mások megsebesültek vagy fogságba estek.155 A magyar király katonai fellépése figyelmen kívül hagyta azt az 1221. január 21-ei pápai kiváltságlevelet, amely asylum joggal ruházta als Träger der Herrschaft. Territorien, Grundbesitz und Kirche. Hrsg. Roman Czaja – Jürgen Sarnowsky – Ordines Militares. Colloquia Torunensia Historica 16. (2007) 87–103., itt: 90–91., 95. 152 Carl Erdmann: Papsttum und Portugal im 12. Jahrhundert. Berlin 1928. 10–12.; Ingo Fleisch: Rom und Iberische Halbinsel: das Personal der päpstlichen Legationen und Gesandschaften im 12. Jahrhundert. In: Römisches Zentrum und kirchliche Peripherie. Das universale Papsttum als Bezugspunkt der Kirchen von den Reformpäpsten bis zu Innozenz III. Hrsg. Jochen Johrendt – Harald Müller. Berlin–New York 2008. 135–190., itt: 138.; José Hermano Saraiva: Portugália rövid története. Bp. 2010. 36.; Pósán László: Az Ibériai-félsziget államai. In: Európa az érett és a kései középkorban (11–15. század). Szerk. Angi János et al. Debrecen 2001. 233–241., itt: 234.; Rudolf Schieffer: Die Reichweite päpstlicher Entscheidungen nach der papstgeschichtlichen Wende. In: Das begrenzte Papsttum. Spielräume päpstlichen Handelns. Legaten – delegierte Richter – Grenzen. Hrsg. Klaus Herbers – Fernando López Alsina – Frank Engel. Berlin–Boston 2013. 13–27., itt: 22. 153 Papacostea, S.: Terra Borza et ultra montes nivium i. m. 34. 154 UGDS I. Nr. 44., 45., 46., 48., 49., 51., 54. 155 UGDS I. Nr. 45.
