Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Huhák Heléna: Koncentrációs tábor mint tértapasztalat. Bergen-Belsen, 1944–1945
KONCENTRÁCIÓS TÁBOR MINT TÉRTAPASZTALAT 654 igaz, egy másik táborrészbe. A következő levelek a meghiúsult vagy megvalósult találkozásokról adnak hírt és javarészt az édesapa megnyugtatására irányulnak. Az üzenetek arról tanúskodnak, hogy a táborrészen belüli mozgást teljesen a kerítésnél remélt találkozásokhoz igazították, így az központi szerepet kapott a levelezők hétköznapjaiban. Károly az Ungarnlager belső autonómiájának köszönhetően szabadabban közlekedhetett, valamelyest a lányok is, mivel csak alkalmanként kellett kényszermunkára menniük a táborrészükben. A találkozások lehetőségét növelte az 1944 végére állandósult átláthatatlan zsúfoltság is. „Jól vagyunk. Várjuk a mielőbbi viszontlátást. Kedden egész délelőtt arra jártunk, de sajnos nem sikerült látni. Vigyázz magadra. Sok szeretettel ölel Rózsi.“ 50 Holländer Margit fürdő- és fenyőerdő-élménye kapcsán már láthattuk, hogy nemcsak negatív érzelmek tapadhattak a tábori helyekhez. A környezetpszichológia szerint a hosszú idejű térhasználat magával vonja az ember involválódását, így alakul ki az elsődlegesen affektív jellegű helyélmény, amikor is az adott helyhez erős, hosszan tartó érzelmi kötődés jön létre.51 A táborok esetében alapvetően az érzelmi elvonatkoztatás, eltávolodás, közönyösség juthat eszünkbe, azonban az optimizmus, az élni akarás és a lelki tartás kreált „pozitív tereket” is. Egyéni szinten kötődés is kialakulhatott egy helyhez: „Megpróbálok odajutni a kerítéshez, nagyon szeretnélek látni. Ha Veled lehetnénk. Majd próbálunk mindig írni.”52 A levelező apa és lánya számára a kerítés tövében létrejött találkozások érzelmi töltete kétségkívül óriási volt. Ez a hely mindkettőjük számára azt a reményt jelentette, hogy láthatják egymást, s ez bizakodással töltötte el őket. A táboron belüli szabad mozgásnak és a „pozitív helyeknek” a blokkzárlat vetett véget. Február 28-án ezt írta Magda: „Sajnos innen egyelőre egyáltalán nem szabad kimenni. Úgy nevezett karantén barakk, hogy miért hoztak ide minket, azt nem tudom, mert h.[hála] Isten, jól vagyunk. Úgy szeretnénk repülni Hozzád, de itt van egy kapu német őrrel, senki sem mehet, munkára sem. Nem tudom, még meddig fog tartani.” 53 Kevés szóval, ám annál nagyobb érzelmi töltettel kerültek papírra a gondolatok. A megszólítás és az aláírás visszatérő kifejezései a „drága”, „szerető”, „ölel”, „csókol”. Gyakori eszköz a megszépítés, a pozitív irányú túlzás: „Étvágyunk remek, mindent megeszünk“; „Isteni volt a forró víz”; „Isteni a levegő”; „Zokni csoda jó meleg”. A szeretet, az édesapa iránti vágyakozás mellett a leggyakoribb érzelem, amelyre a mondatok utalnak, a hála; minden levélre jut egy „hál’ Istennek” fordulat. Az apai segítségért érzett köszönet a február 14-ei levélben az elmaradt viszonzás miatt támadt lelkiismeret-furdalással kapcsolódott össze. Ezzel Magda 50 Huhák H. – Szécsényi A. : Táborok tükrében i. m. 76. 51 Dúll A. : A környezetpszichológia alapkérdései i. m. 122–123. 52 Huhák H. – Szécsényi A.: Táborok tükrében i. m. 91–92. 53 Uo. 93–94.
