Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Huhák Heléna: Koncentrációs tábor mint tértapasztalat. Bergen-Belsen, 1944–1945
HUHÁK HELÉNA 651 „Szebbnél szebb tájakat láttunk, az utazásokat sosem lehet elfelejteni. [...] Az a sok gyö nyörű gyümölcsös, rengeteg alma, az a sok gyönyörű szép mező, erdő, minden csak elérhetetlen álom a számunkra, hisz rabok vagyunk.” 39 Összetettebbek a szerző érzései a bergeni fenyőerdővel kapcsolatban. A táborra vonatkozó rajzokon hangsúlyosan jelen van a fenyves, s ez még látványosabbá válik, miután színes ceruzához jut: ezeken az oldalakon a zöld szín uralkodik. Az erdőből egy kis leveles ágat is beragasztott egyik füzetébe emlékül. Három, különböző időszakhoz és lelki állapothoz kapcsolódó fenyőerdő-élményről olvashatunk. Érkezéskor a fenyves látványa az ismeretlentől való félelemből fakadóan a naplóíróban rossz előérzetet keltett, egyenesen halálfélelmet generált. „ Megyünk az úton 5-ös sorokban két oldalt fegyveres SS-ek kutyákkal. Mindkét oldalt erdő és egyre sötétebb lesz. A fák levelei mozognak, furcsa dombok, mélyedések bukkannak elő a fák közül. Mindenkin rossz érzés vesz erőt, oly félelmetesnek látszott ez az erdő. Képzeletemben sírhantokat láttam. Nagyon kezdtem félni. Ez a halál, gondoltam magamban. Itt fognak bennünket kivégezni.” 40 Valamivel később, mikor már – Auschwitzhoz képest – elviselhetőnek értékelte helyzetét, a fásultság állapotába került lányban a fenyőfák a szabadságvágyat erősítették fel. „Elindultunk vissza a lágerbe. Erdőn át visz az út, körülvéve fegyveresekkel halad szomorú menetünk. Az a finom fenyőillat az úton sort álló fenyőfák között. Elfogott a vágy, csak még egyszer sétálhatnék szabadon egymagamban.”41 A felszabadulás után az erdő festői környezetet varázsolt a DP Camp köré. A halál, majd az óhajtott szabadság díszletéből a működő koncentrációs táborral való kapcsolat terhe alól mentesült fenyves azzá vált, ami a láger nélkül lett volna, azaz a lakott terület szélén fekvő, kellemes természeti környezetként jelent meg. „ Úgy szeretek magányosan, a Mancival ket tesben barangolni. Oly szép tájak, szép erdei utak vannak a lágerben. Óriási kiterjedé sű. Olyan a láger, mint egy város az erdő szélén. Különösen este, amikor égnek a lámpák, szép aszfaltozott utak mentén.” 42 A táboron belüli szabad térhasználat lehetőségét a felszabadulás hozza meg. Ekkor is voltak ugyan korlátozások, mivel a rengeteg tífuszjárványból felépülő vagy éppen beteg, kiéhezett, kontrollt vesztett ember életét valahogy meg kellett szervezni és szabályozni,43 de a fogolyléthez képest mégis összehasonlíthatatlanul szabadabb és ami a legfontosabb, biztonságosabb volt az élet. A kaszárnyavárosban 39 Holländer Margit naplója i. m. 5. füzet. 40 Lágerutazás i. m. 57. 41 Uo. 59. 42 Uo. 89. 43 A felszabadulásról, hazatérésről lásd Huhák Heléna: Magyar deportáltak életútjai a felszabadulástól a „fél-szabadságon” át a hazatérésig. In: Tanulmányok a holokausztról VIII. Szerk. Randolph L. Braham. Bp. 2017. 147–185.
