Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Huhák Heléna: Koncentrációs tábor mint tértapasztalat. Bergen-Belsen, 1944–1945
KONCENTRÁCIÓS TÁBOR MINT TÉRTAPASZTALAT 648 haladási irányokat, megjelölte a ki- és bejáratokat. Mindebből a sokszori költözés, a táboron belüli élet mozgalmassága, a térhasználat dinamikája olvasható ki. Többször megjelölte magát és társait az ábrákon, rögzítette, hogy hol állt appellt, hol feküdt a barakkban, hol lopott répát, hová járt sétálni a felszabadulás után. Nemcsak a szövegek szólnak róla, hanem a rajzok is, nem csupán hiteles megfigyelő, az események résztvevője is. A helyszínrajzokon az éppen aktuális tábornak a rajzoló által ismert környéke jelenik meg. A tudósító be van szorulva ebbe a térbe, amelyet Auschwitzban a lágerutcák, a barakkok, az Appellplatz, a fürdő épülete és az őrtorony határozott meg. A nagyméretű épületek egyformasága és szabályos elrendezése sejteti, hogy nem egy várost látunk, hanem valami erős koncentráltsággal megtervezett, világos funkciókkal ellátott helyet. A salzwedeli munkatáborban már nagyobb volt a bejárható terület: a gyár és a tábor közötti, városon át vezető útszakasz és a gyár belső terei is felkerültek a naplóíró mentális térképére.29 A felszabadulás után a mozgásszabadsággal együtt tágult a horizont is. Már a tábor bejáratát, környékét, a környező településeket, a távolabbi természeti környezetet is megörökítette. Emellett olyan helyeket is megrajzolt, amelyek a DP-tábori lét fontos helyszínei voltak, mint például a szabadtéri színpad, a Kino (mozi) vagy a „szokott pihenőhelyünk”. Naplóbejegyzések – terek, tárgyak, érzelmek „1942. március 6-i dátumot nem lehet elfeledni. Ekkor jöttem fel Újpestre, nem gondolván arra, hogy mily messze esem a szülőfalumtól.” A napló első mondata egy költözésről tudósít. A Békés megyei Doboz településről származó lánynak ekkor még Újpest messzi világnak tűnt. Három év múlva, 1945 októberében, Bergen-Belsenből hazafelé már minden bizonnyal másként tekintett a távolságokra. Az 1944 tavaszi összeköltöztetések Újpesten – majd a budakalászi téglagyárban – megteremtették a stabilitás hiányának érzését, ugyanakkor valamelyest fel is készítették a helyi zsidó közösség tagjait a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra. A csillagos ház és a téglagyár az ideiglenes megállapodottság, a vonatút az utazás negatív tapasztalatait jelentette, illetve ezek enyhítésének lehetőségeivel is megismertette a deportáltakat. Az út fontos metafora a holokauszt narratívában, a helyvesztéssel kapcsolatos erős szimbólum, emellett az utazás fizikai körülményeinek ábrázolása miatt 29 Az 1960–70-es években Kevin Lynch amerikai városkutató fejlesztette ki a mentális térképezésnek nevezett módszert, amely azt vizsgálja, hogy a városlakók által rajzolt térképek, illetve a velük készült interjúk alapján megalkotott térképek hogyan utalnak az egyes társadalmi, kulturális csoportokra jellemző kognitív reprezentációkra.
