Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
A NÉMET LOVAGREND ÉS AZ ERDÉLYI PÜSPÖKÖK VISZONYA A BARCASÁGBAN (1211–1225) 66 volt,144 míg az egyházi reformpolitika a püspökségek alapítását, exemptiók ado mányozását kizárólagos pápai jognak tekintette.145 Az egyre jobban elmérgesedő helyzetben a Német Lovagrend azt kérte a pápától, hogy a Barcaságot és a kunoktól meghódított földeket vegye Szent Péter tulajdonába („inius et proprietatem Beati Petri”) és a pápaság különleges védelmébe („sub speciali apostolicae sedis protectione ac defensione”). 1224. április 30-án III. Honorius pápa ennek a kérésnek eleget is tett.146 Ugyanezen a napon a pápa több levelet is írt. A lovagrend birtokain élőkkel azt közölte, hogy a Szentszék védelme alá kerültek, és egyházi kérdésekben a klerikusok és laikusok egyaránt a kinevezett dékánnak engedelmeskedjenek.147 A magyarországi főpapokat tájékoztatta arról, hogy a Barcaságot és a Kárpátokon túli, kunoktól elfoglalt földeket a lovagrend kérésére, valamint a szóban forgó, földművelőkben szűkölködő területek gyorsabb benépesítése érdekében az Apostoli Szék védelmébe vette. Az ottani új dékánságot minden püspöki joghatóság alól kivette, így az semmilyen püspöki fennhatóság alá sem tartozik („nullum preter romanum pontificem habeat episcopum vel prelatum”). 148 A pápai uralom elismeréseként a Német Lovagrend évente két márka aranyat volt köteles fizetni a Szentszéknek („in recognitionem autem domini et precepte a sede apostolica libertatis”). 149 A ius et proprietas Beati Petri kifejezés a 12–13. században egyfajta jogcímet, jogalapot jelentett a pápaságnak, hogy bizonyos területek felett akár világi főhatalmat is vindikáljon magának, amit az érintett területek évi cenzus fizetésével ismertek el.150 A balti térségben szintén ezzel a kifejezéssel deklarálta Róma a pápai főhatalmat, amikor az észt vagy a porosz területekkel kapcsolatosan rendelkezett.151 Egyes vidékeken a pápai védelem alá kerülés azt is jelentette, hogy a szóban 144 Friedrich Martini: Der Deutsche Ritterorden und seine Kolonisten im Burzenland. Ungarn-Jahr buch 10. (1979) 41–57., itt: 46.; Erdő Péter: Egyházjog a középkori Magyarországon. Bp. 2001. 173– 174. 145 Erdő P.: Egyházjog a középkori Magyarországon i. m. 175–176.; Erdő Péter: Egyházjog. Bp. 2003. 310–311. 146 UGDS I. Nr. 40. 147 UGDS I. Nr. 39. 148 UGDS I. Nr. 41. 149 UGDS I. Nr. 40. 150 Johannes Fried: Der päpstliche Schutz für Laienfürsten. Die politische Geschichte des päpstlichen Schutzprivilegs für Laien (11–13. Jh.) Heidelberg 1980. 301. 151 Liv-, Est- und Kurländisches Urkundenbuch. Bd. I. Hrsg. Friedrich Georg von Bunge. Reval– Riga 1852. Nr. 149.; Preußisches Urkundenbuch Bd. I.1. Hrsg. Rudolf Philippi – Carl Peter Woelky. Königsberg 1882. Nr. 108.; Mihkel Mäesalu: Päpstliche Gewalt im Kreuzzugsgebiet: Gründete Wil helm von Modena in Estland einen „Pufferstaat”? Forschungen zur baltischen Geschichte 6. (2011) 11–30., itt: 22.; Uő: Päpstliche und kaiserliche Machtansprüche im livländischen Kreuzzugsgebiet im 13. Jahrhundert. Zeitschrift für Ostmitteleuropa-Forschung 62. (2013) 3. sz. 472–489., itt: 472., 484.; Sylvain Gouguenheim: Gregor IX., Wilhelm von Modena und die Herrschaftsbildung des Deutschen Ordens (vom kruschwitzer Vertrag zur Bulle von Rieti 1230–1234). In: Die Ritterorden
