Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 65 tizedet, Reinald azt a maga számára akarta behajtani, a püspöki parancsoknak ellenszegülőket pedig egyházi kiközösítéssel fenyegette meg („in ea tibi iurisdictionem indebitam usurpare contendens, presbyteros et clericos ipsius terrae ad synodum tuam vocas, et tam ab eis quam a laicis decimas et alia episcopalia iura niteris extorquere, in eos si tuae non satisfaciunt voluntati, interdicti et excommunicationis sententias de facto, cum de iure nequeas, proferendo”).137 A Szentszék valószínűleg számolt azzal, hogy a Barcaság pápai exemptiójára vonatkozó döntést az erdélyi püspök vagy akár az egész magyar egyház és a király is ellenezni fogja, mert 1223. januárja és februárja folyamán a pápa további okleveleket állított ki a Német Lovagrend védelmében. 1223. január 16-án, négy nappal az egri püspöknek címzett levél után, III. Honorius a keresztény világ minden főpapját utasította, hogy sújtsák egyházi kiközösítéssel mindazokat, akik a lovagrendet gyalázzák, kifosztják, katonai erővel támadják vagy a tagjait foglyul ejtik. 138 Február 26-án közölte a latin egyház nagyjaival, hogy azokon a helyeken, ahol a Német Lovagrend patrónusi joggal rendelkezik, a területileg illetékes püspökök nem emelhetnek kifogást a lovagok által plébánosnak szánt egyházi személyével kapcsolatban, hanem ellentmondás nélkül kötelesek azt tudomásul venni.139 Úgy tűnik, ezek a figyelmeztetések hatástalanok maradtak, mert – a lovagok panaszára – az év végén, 1223. december 12-én a pápa egyértelműen megtiltotta az erdélyi püspöknek, hogy a lovagrendi területek felett egyházi joghatóságát gyakorolja.140 A következő napon megerősítette, hogy a magyar egyháznak az esztergomi érsek a feje, ezért őt bízta meg azzal, hogy a Barcaság egyházi státusára vonatkozó pápai döntést, amelyet Reinald püspök figyelmen kívül hagyott, végrehajtsa, 141 azaz az erdélyi püspök döntéseit érvénytelenítse. Az erdélyi (gyulafehérvári) püspökség viszont a kalocsai érsekséghez tartozott, így a lovagrendi területekkel kapcsolatos egyházjogi viszály messze túlnyúlt az erdélyi egyházmegye határain, az egész magyar egyházat érintette, s ebből következően politikai kérdéssé vált, ami nagymértékben befolyásolta a magyar király és a Német Lovagrend viszonyát. 142 Mivel Reinald II. András támogatásával lett erdélyi püspök, a pápai intézkedések nyomán a király is egyre ellenségesebben tekintett a lovagokra.143 De ez a kérdés az egyházi és világi hatalom közötti korabeli vitákat is érintette. A magyar uralkodók álláspontja szerint az ország egyházi viszonyainak szabályozása királyi jog 137 UGDS I. Nr. 36. 138 CA I. Nr. 81., 83. 139 CA I. Nr. 85. 140 UGDS I. Nr. 36. 141 UGDS I. Nr. 37. 142 Zimmermann, H.: Der Deutsche Orden i. m. 82. 143 Glassl, H.: Der Deutsche Orden im Burzenland i. m. 43.
