Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
A NÉMET LOVAGREND ÉS AZ ERDÉLYI PÜSPÖKÖK VISZONYA A BARCASÁGBAN (1211–1225) 64 császárt, és ugyanezt szorgalmazta a Német Lovagrend nagymestere is, aki egy újabb, a Stauf hatalom által vezetett hadjárattól rendje további erősödését remélte. Hermann von Salza komoly szerepet játszott az 1222 júniusában megözvegyült II. Frigyes és a jeruzsálemi örökösnő, Isabelle de Brienne házasságának előkészítésében. 132 A Német Lovagrend törekvése az egyházi autonómia kiépítésére Az új erdélyi püspök, Reinald számára az 1222. évi királyi adománylevél pápai megerősítése egyértelműen azt jelentette, hogy a Barcaság és a lovagrend által meghódított földek az ő egyházi fennhatósága alá tartoznak. Ezt az álláspontot minden bizonnyal a gyakorlatban is igyekezett érvényesíteni, mert a lovagok valamikor 1222 őszén feltehetően emiatt fordultak a pápához azzal a kéréssel – ahogyan ezt egy későbbi oklevélből tudjuk –, hogy területeiket és alattvalóikat vegye ki az erdélyi püspök egyházi joghatósága alól.133 A pápai politika erre a kérésre gyorsan, a lovagrendi javaslatnak megfelelően reagált. A Szentszék már 1218. október 1-jén úgy rendelkezett, hogy a Német Lovagrend a keresztény világban mindenhol mentesüljön a püspöki fennhatóság alól, és közvetlenül a pápa alá tartozzon,134 így a lovagok kérése nyitott fülekre talált. Az 1218. évi pápai oklevél még csak magáról a lovagrendről beszélt, alattvalóiról, a földjein lévő plébániákról nem. Az 1223. január 12-én kiadott oklevelében azonban III. Honorius túllépett ezen, és megbízta Tamás egri püspököt, hogy a lovagrend földjére nevezzen ki egy főesperest vagy dékánt, aki mindaddig irányítja az itteni egyházi ügyeket, amíg a szóban forgó területnek nem lesz saját püspöke („quatenus idoneam personam tibi ab ipsis fratribus presentatam vice nostra in archipresbyterum vel decanum preficias [...] donec [...] eis de proprio possit episcopo provideri”).135 Egy későbbi, 1223. december 12-én kelt pápai oklevél tanúsága szerint Reinald erdélyi püspök, aki a megörökölt barcasági egyházi állapotokkal sem volt kibékülve,136 azonnal tiltakozott ez ellen, és minden lehetséges eszközzel érvényesíteni akarta megyéspüspöki hatalmát. Arra kötelezte a barcasági klerikusokat, hogy vegyenek részt az egyházmegyei zsinaton, és annak ellenére, hogy Vilmos püspök 1213-ban átengedte a Német Lovagrendnek a barcasági német telepesek által fizetett egyházi 132 Horst, E.: Friedrich der Staufer i. m. 116–118.; Houben, H.: Kaiser Friedrich II. i. m. 41.; László Pósán: Der Deutsche Ritterorden in der europäischen Politik (1211–1230). Chronica. Annual of the Institute of History, University of Szeged 12. (2016) 45–56., itt: 49–50. 133 UGDS I. Nr. 35. 134 Tabulae Nr. 305. 135 UGDS I. Nr. 35. 136 Temesváry J.: Erdély középkori püspökei i. m. 26.
