Századok – 2019
2019 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Somogyi Éva: Magyarok a bécsi hivatalnokvilágban. A közös külügyminisztérium magyar tisztviselői, 1867–1914. (Oross András)
629 TÖRTÉNETI IRODALOM Somogyi Éva MAGYAROK A BÉCSI HIVATALNOKVILÁGBAN A közös külügyminisztérium magyar tisztviselői, 1867–1914 MTA Történettudományi Intézet, Bp. 2017. 298 oldal 2017–2018 folyamán igen gazdag tudományos terméssel találkozhattak az egykori Osztrák– Magyar Monarchia külügyi igazgatása iránt érdeklődők. Napvilágot látott ugyanis néhány olyan munka, amelyet generációkon keresztül fognak használni a történészek és a kutatók. A nemrég hirtelen elhunyt Rudolf Agstner hagyatékából Gerhard Gonsa, az Osztrák Állami Levéltár Haus-, Hof- und Staatsarchiv részlege levéltárosa publikálta a „közös” konzulátusok kézikönyvét. Ebben a kötetben tulajdonképpen országok szerinti csoportosításban olvashatóak – mintegy adattár jellegűen – az 1918 előtt működött egykori osztrák–magyar konzulátusok történetének rövid összefoglalói, a konzulok felsorolásával (Handbuch des k. (u.) k. Konsulardienstes. Die Konsulate der Donaumonarchie vom 18. Jh. bis 1918. Aus dem Nachlass herausgegeben vom Bundesministerium für Europa Integration und Äußeres in Zusammenarbeit mit Gerhard Gonsa. Wien 2018.). A másik kötet Engelbert Deusch munkája: Die effektiven Konsuln Österreich (-Ungarns) von 1825–1918. Ihre Ausbildung, Arbeitsverhältnisse und Biografien. Wien 2017. A konzulok életrajzi adatait tartalmazó, több mint 500 oldalnyi fejezet előtt több témakörben dolgozza fel a szerző a konzulok működési területeit és egyéni viszonyaikat. Olvashatunk szakképesítésükről és hivatali kötelességeikről, munkájukról. Sőt, még egy átlag hivatalnok egy átlagos napjával is megismerkedhetünk. A magánélet témakörének feldolgozása során a hobbik, szabadságolások, családi viszonyok is szóba kerülnek. E művekhez társul Somogyi Éva társadalomtörténeti munkája, amely a korabeli magyar diplomatákról szól. A szerző immár évtizedek óta a téma avatott szakértője. A nemzetközi hírnévnek örvendő professzor emerita több nemzetközi projektben vett részt az elmúlt évtizedekben, tudományos munkássága kiemelkedő, amit nemcsak európai, de hazai szinten is komoly díjakkal ismert el a szakma. Több monográfiája is megjelent a dualizmus kori Osztrák–Magyar Monarchia történetéről: igazgatástörténeti munkák mellett a korszakra vonatkozó nagyszabású forráspublikációban is részt vett (a Monarchia közös minisztertanácsa jegyzőkönyveinek kiadása). Jelen írásunkban bemutatott kötete mintegy felteszi a koronát korábbi tevékenységére. A kötet minden sorából érződik a szaktudás, a korszak forrásainak ismerete, a felhasznált forrástípusok értő elemzése. A munka egyik nagy értéke összefoglaló jellege: események, életutak, a hivatallal való kapcsolat, a város (Bécs) mint sokszínű helyszín és élettér, a társaság, az adott személy korai évei (tehát iskolái, s akár vizsgáinak eredményessége) mind-mind megjelennek a felvetett témák között. Magát a címet érdemes kissé körbejárni, hogy érthetőbb legyen, kikkel találkozik az olvasó a műben. A „magyarok” kifejezés a magyar honos tisztségviselőkre vonatkozik, azaz olyan családokról és személyiségekről kapunk képet, akiket maga a bécsi udvar is „papíron” magyarnak tartott. Így egy elmagyarosodott horvát család immár évtizedek óta bécsi hivatali múlttal rendelkező tagjai is vizsgálat tárgyát képezhetik, miközben tagjai kis túlzással alig jártak hazánkban (Szécsen család). Mint azt a szerző is hangsúlyozza: a nemzeti hovatartozást ebben a sokszínű, összetett világban nehéz is meghatározni. (87.) Sőt, ki is mondja, hogy „a magyar mindenkor magyar honosságot, állampolgárságot, nem pedig nemzetiséget jelent”. (15.) A kötet címében a bécsi hivatalnokvilág szerepel, s mindkét szót érdemes körbejárni egy ki csit. A kötetben Bécs inkább a központot jelképezi, hiszen a diplomaták a világ összes pontján századok 153. (2019) 3. szám
