Századok – 2019
2019 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - József Laszlovszky – Balázs Nagy – Péter Szabó – András Vadas (szerk.): The Economy of Medieval Hungary (Veres Kristóf György)
623 TÖRTÉNETI IRODALOM korai időszakokra is kiterjed. Draskóczy Istvánnak a sóbányászatot és kereskedelmet bemutató, késő középkorra fókuszáló munkája mellett a kötetben F. Romhány Beatrix tollából önálló tanulmányt kapott az 1241 előtti korszak, s ez teljesen új szempontok szerint értékeli az 1233. évi beregi egyezményt. Újszerű érvelésével azt igyekszik hangsúlyozni, hogy a megállapodással az egyházi intézmények valójában a só szállítására kaptak a királytól koncesz sziót, tehát az uralkodó nem a sóért fizetett, hanem a szállítási költségek ellentételezéseként. Ugyancsak ebben a szerkezeti egységben kapott helyet az állattartás, vadászat és halászat (Bartosiewicz László et al.), a bányászat (Batizi Zoltán), az erdőgazdálkodás (Szabó Péter) és a vízgazdálkodás (Ferenczi László.) A harmadik egységben szerepel a pénzverés, a pénzügyi igazgatás és az adózás. A földesúri adó kérdéskörét a késő középkorra vonatkozóan Nógrády Árpád már a 2008-as kötetben is részletesen vizsgálta, fontos megállapítása, hogy a korszakban a jobbágyok földesúri terhei a korábban feltételezettnél jóval alacsonyabbak lehettek. Ez azért is jelentős fejlemény, mert Neumann Tibor a szabad királyi városok adóztatása kapcsán („Minden időkben kegyelmes uratok kívánunk lenni.” In: Hatalom, adó, jog. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István – Weisz Boglárka. Bp. 2017. 103–104.) nemrég hasonló megállapításra jutott. A tíz évvel ezelőtt megjelent kiadványból fájóan hiányzott a királyi bevételek átfogó tárgyalása. Ezt a hiányosságot most részben Weisz Boglárka tanulmánya pótolja az Árpád-kori királyi bevételek rendszerének tételes bemutatásával, az 1301 utáni időszakra vonatkozóan pedig Tóth Csaba és Gyöngyössy Márton írásaiban találhatunk fontos ismereteket az éremverésről és a pénzügyi igazgatásról. A könyv negyedik részében a termelés különböző szférái kerülnek bemutatásra. A városi gazdálkodást Szende Katalin, a mezővárosokét Petrovics István, a késő középkori váruradalmakét pedig Kenyeres István tollából ismerhetjük meg, s ugyancsak ebben az egységben olvashatunk a középkori kézművesiparról (Szende László). F. Romhányi Beatrix 2008-as tanulmányában még csak a kolostori gazdálkodás feldolgozására vállalkozott, a jelenlegi kötetben megjelent írása viszont a középkori egyházi gazdálkodás minden területét átfogja. A kiadvány utolsó egysége a kereskedelmi kapcsolatok vizsgálata köré épül. Hiánypótló változás a korábbi kötethez képest, hogy Kubinyi Andrásnak a belkereskedelemről írt, de csak a késő középkort felölelő tanulmányának párjaként megszületett egy új fejezet az Árpádkorról is, Weisz Boglárka jóvoltából. A nemzetközi kereskedelemmel három írás is foglalkozik: Nagy Balázs az egész középkorra vonatkozóan ismerteti a különböző fontosabb tendenciákat, Feld István a Magyarországra importált tárgyakat vizsgálja mint a gazdaságtörténet forrásait, Arany Krisztina pedig, aki 2008-ban még csak a firenzei–magyar gazdasági kapcsolatok elemezte, a jelenlegi kötetben már az összes külföldi üzleti érdekeltség bemutatására vállalkozik Magyarországon. A The Economy of Medieval Hungaryban figyelemreméltó az a számos magas minőségű térkép, amelyeknek a túlnyomó többsége a 2008-as kötetben nem szerepelt. A mostani kiadványt gazdagító térképek egy része korábban már megjelent magyar nyelven, azonban akadnak köztük előzmény nélküliek is. Így amellett, hogy jelentősen megkönnyítik a külföldi kutatóknak az adott témában való eligazodást, ezeknek a térképeknek egy része a magyar középkorászok figyelmére is számot tarthat. Egy magyar témában megjelent idegen nyelvű kiadvány esetén kulcskérdés a fordítás minősége. Általánosságban elmondható, hogy a könyv angol nyelvezete kiváló. Ugyanakkor a comes és a hozzá kapcsolódó kifejezésnek ( comes udvarnicorum stb.) fordításában és haszná latában következetlenségek fedezhetők fel. Véleményem szerint a comes szó – jelöljön társa dalmi állást vagy betöltött tisztséget – semmiképpen sem helyettesíthető minden további magyarázat nélkül az angol count kifejezéssel, ez súlyosan félrevezetheti ugyanis a külföldi
