Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
A NÉMET LOVAGREND ÉS AZ ERDÉLYI PÜSPÖKÖK VISZONYA A BARCASÁGBAN (1211–1225) 60 bulláját,100 amely önálló territoriális hatalommal ruházta fel az egyházi fejedel meket. II. Frigyes olyan felségjogokat engedett át az egyházi főméltóságoknak, mint az adószedés, pénzverés, bíráskodás, vámszedés, várépítés. Nem lehetetlen, hogy a császár legszűkebb környezetéhez tartozó, a birodalmi politikában otthonosan mozgó Hermann von Salza számára egyfajta elérendő célként fogalmazódott meg a birodalmi egyházi fejedelmeknek adott kiváltságokhoz hasonló státus, nagy önállósággal rendelkező egyházi (szerzetesi) területi hatalom kialakítása a Barcaságban és a Kárpátoktól délre eső, kunoktól elfoglalt földeken. A császárkoronázást követően, 1221. január 9-én III. Honorius ismételten a templomosok és johanniták kiváltságával ruházta fel a Német Lovagrendet, január 18-án pedig megismételte, hogy a lovagok mindenhol kötöttségektől mentesen, szabadon birtokolhatják javaikat.101 1221. január 21-ei levelében a pápa arról tájékoztatta a keresztény világ főpapjait, hogy a Német Lovagrend rendházai, kolostorerődjei asylum joggal rendelkeznek, így azok bármilyen háborgatása az egyház sérelmét jelenti.102 1221. február 8-án III. Honorius úgy rendelkezett, hogy a Német Lovagrend a helyi püspökök egyetértése nélkül is megkaphatja a plébániák, egyházi intézmények feletti patrónusi jogot, fennhatóságot.103 Egy nappal később azt közölte minden püspökkel, hogy azokat, akik a Német Lovagrendnek kárt okoznak, egyházi kiátkozással fogja sújtani.104 A pápai okleveleket követően 1221. április 10-én a császár ismételten különös védelmébe vette a Német Lovagrendet („fratres et confratres ipsius sub nostra speciali protectione et defensione recipimus”).105 II. András 1222. május 7-én kelt okleveléből arra következtethetünk, hogy ezek a pápai és császári intézkedések és kiváltságok még jobban elmérgesítették Magyarországon a helyzetet, olajat öntöttek a tűzre, mert az abban leírtak szerint az előző évben a király haragjában úgy döntött, hogy visszaveszi a lovagoktól a Barcaságot („quia ira nostra eos provocata eo tempore, cum terram sepedictam eis preceperamus auferri”).106 Ennek fényében nem meglepő, hogy 1222 első hónapjaiban, az Aranybulla kiadását követően II. András a kiváltságlevél egy-egy példányát a johanniták és a templomosok őrzésére bízta, a Német Lovagrend szóba sem került.107 Ugyanakkor ez az oklevél arról is tanúskodik, 100 Abulafia, D.: Friedrich II. i. m. 142.; Pósán László: Németország a középkorban. Debrecen 2003. 141. 101 CA I. Nr. 38., 49. 102 CA I. Nr. 48. 103 CA I. Nr. 55. 104 CA I. Nr. 60. 105 Codex diplomaticus Ordinis Sanctae Mariae Theutonicorum. Tom. I. Ed. Johann Heinrich Hennes. Mainz 1845. (a továbbiakban: CDO I.) Nr. 54. 106 UGDS I. Nr. 31. 107 The Laws of the Medieval Kingdom of Hungary I. 1000–1301. Ed. János M. Bak – György Bó nis – James Ross Sweeney. Bakersfied 1989. 36.
