Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Priszlinger Zoltán: Kortársi szövegek és olvasatok ifj. Wesselényi Miklós testéről
KORTÁRSI SZÖVEGEK ÉS OLVASATOK IFJ. WESSELÉNYI MIKLÓS TESTÉRŐL 590 Foglalkoznunk kell egy másik, Kemény tollából származó leírással is, noha az nem Wesselényi Miklós, hanem Báthory István külsejéről szól. Az erdélyi fejedelemnek a Gyulai Pál című regényben található jellemzése ugyanis sok hasonlósá got mutat a jellemrajz Wesselényi-ábrázolásával: „Hosszú vasfeszület alatt, széles karszékben, melynek vánkosait egy nagy medvebőr fedte, ült István király. [...] Világos-gesztenye fürtjeit fehér hálósapka takarta, mely verhenyeg, sőt csaknem vörös arcszínével éles ellentétben állott. Termete középnél magasabb s kövérségre hajló; melle tág s domború volt. Vállai szélesek s rendkívüli erőt tanúsítók. Hatalmas homloka redőkbe vonult, nem annyira kor, mint testi szenvedések miatt. Hangja mély, leppegő és dörgő. Széles arcát szabályos keselyorra, szilárd álla és nagy, éles, metsző, átható s csaknem jegesztő kék szemei méltóságossá, parancsolóvá és sötétté tevék.”16 A Kemény-szakirodalomban nem találtam utalást arra vonatkozóan, hogy az író milyen karakter-sémát használt a fejedelem külsejének ábrázolásához, bizonyos elemek viszont erősítik azt a lehetőséget, hogy a zsibói báró alakja szolgált mintául. Kemény 1845 májusa-júniusa körül kezdett el dolgozni a regényen, amelynek jelentős részét 1846. április 19-től kezdődő és december 16-ig tartó zsibói tartózkodása alatt írta s fejezte be (egyedül az augusztus hónapot töltötte Erdélyen kívül).17 A két „test” között markáns párhuzamokat találhatunk: tág mell, magas termet, kövérségre való hajlam, hatalmas homlok, dörgő hang, tüzes tekintet; az arcszínre használt „verhenyeg” és a haj színeként megadott „gesztenye” pedig szó szerinti egyezés a két leírásban. Kemény feltételezett választását erősíti az, hogy Wesselényi jól kínálkozó minta volt a fejedelem alakjának megformálásához: egyrészt Zsibón vagy korábbi politikai pályafutása alatt megismert viselkedése és kisugárzása illett egy fejedelemhez, másrészt életkora is megfelelt a karakternek: Báthory a mű kezdetekor 48, míg Wesselényi a regény írásakor 50 éves volt. Barta János szerint Kemény Báthoryt nem az életkornak megfelelően ábrázolta, hanem beteges aggastyánként rajzolta meg szereplőjét,18 aki így az általa ismert mozgáskorlátozott, vak báróhoz vált hasonlatossá. Mellesleg nem ez lenne az egyetlen Kemény-mű, amelyben Zsibó és birtokosa megjelenik: az 1852–1853-ban írt Ködképek a kedély láthatárán című regényben az elképzelt fehérhalmi kastély elhelyezkedése és leírása is szinte tökéletesen a zsibói mása, Papp Ferenc szerint a főszereplő Jenő Eduárd mintája pedig maga Wesselényi.19 (Neki a műben nincs részletes testi leírása, így ilyen jellegű egybe vetést nem tudunk tenni.) 16 Kemény Zsigmond: Gyulai Pál I–II. S. a. r. Tóth Gyula. Bp. 1967. I. 98–99. 17 Papp F.: Báró Kemény Zsigmond i. m. I. 307., 321., 336., 341. 18 Barta János: Kemény Zsigmond. In: Kemény Zsigmond: Gyulai Pál. i. m. I. 62. 19 Papp F.: Báró Kemény Zsigmond i. m. II. 150–160.
