Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Priszlinger Zoltán: Kortársi szövegek és olvasatok ifj. Wesselényi Miklós testéről
KORTÁRSI SZÖVEGEK ÉS OLVASATOK IFJ. WESSELÉNYI MIKLÓS TESTÉRŐL 588 szerepet kapott a báró politikai értékelésében is. Kemény két évvel Világos után megjelent esszéiben már kereteket adott a reformkori és a szabadságharchoz vezető politikai élet értelmezéséhez, s A két Wesselényi Miklós című esszéjében Széchenyi István szájából már elhangzik a gróf és a báró történetének egy olyan elbeszélése, ami hosszú távon meghatározóvá vált.10 „Én [...] vezetőnek való nem vagyok. Tőlem sokan idegenednének el, s akadnának tán olyak is, kik miattam magától az ügytől vonulnának félre. De ha egy párt fejének alkalmas is volnék, kolomposnak, vezérszónoknak, a magyarnál, mint keleti fajnál, mely a külsőségeken kap leginkább, mostanság csak oly ember való, ki széles, köpcös termetű, erős, mint a bika, dörgő hangja megrezgetteti az ablakokat, elég dagállyal tud beszélni, s akkora tekintéllyel bír, hogy aki messze vidékről eljő, és szemébe néz, akaratlanul kénytelen fölkiáltani: ez ám a hatalmas, a méltóságos, a királyi tekintetű magyar. Bennem e tulajdonok nincsenek meg. Hosszasan tanakodtam: ki lehetne körülményeink közt arra alkalmas, hogy a kolomppal elől indulhasson? Végre Wesselényire akadtam.”11 Kemény a Széchenyi–Wesselényi–Kossuth hármasról szóló „elbeszélésében” Wesselényire a Széchenyi által kiválasztott, majd őt Kossuth miatt eláruló egykori barát szerepét „osztotta”. Ehhez a szerephez pedig különösen fontosak a megfelelő külső tulajdonságok. Esszéjében tehát Kemény a Széchenyi „szájába adott” szavak alapján megteremtette a kinézete és kiállása miatt vezérszerepre ugyan alkalmas, de az igazi vezető mellett csak másodhegedűs szerepet játszó báró alakját. Foglalkoznunk kell még azzal a kérdéssel is, hogy ez a „megteremtés” milyen írói eszközökkel valósult meg. Szegedy-Maszák Mihály kimutatta, hogy Kemény stílusában a széppróza eszköztára (hasonlatok, metaforák, szóképek használata, költői szövegek beékelése) nagyobb mértékben kapott szerepet, mint kortársainál. Kölcsey puritánabb, „klasszicisztikusabb” prózájához képest Kemény írásmódja a romantikus nyelvhez állt közelebb. Jellemrajzaiban a valódi hús-vér emberek regényalakokká válnak, s erre maga a szerző is reflektál egyéni nézőpontjának hangsúlyozásával.12 Imre László szerint a jellemrajzok dramaturgiája is a regény szerkesztésekkel rokonítható, Kemény tudatosan építette fel karakterei életének „tempóját”. 13 10 Külön vizsgálattal lehetne ahhoz közelíteni, hogy ebből mennyi az „eredeti Széchenyi” és mennyi az azt „elbeszélő Kemény”, de ennek elvégzésére itt nincs módunk. Vö. Velkey Ferenc: Egy barátság „átér telmezése” – Széchenyi István hírlapi cikkei Wesselényi Miklósról. In: Wesselényi emlékülés. Szerk. Takács Péter. (A Kölcsey Társaság füzetei 8.) Fehérgyarmat 1996. 79–105.; Uő: A Kaszinó-jelenet: Széchenyi és Kossuth „első találkozása” I. Vizsgálatok a Kaszinó-jelenet alapforrásai körül. Habilitációs értekezés. Debreceni Egyetem 2015. 85–97.; Benkő részletesen elemzi, hogy mennyiben más Kemény Wesselényihez és Széchenyihez való viszonya az 1846-os naplója szerint, mint azt Világos utáni írásaiban visszatekintve bemutatta. Benkő S.: A fiatal Kemény Zsigmond i. m. 99–103. 11 Kemény Zs.: A két Wesselényi Miklós i. m. 124. 12 Szegedy-Maszák M.: Költői megformáltság i. m. 353., 357. 13 Imre L.: Párhuzamok és ellentétek i. m. 13.
