Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Priszlinger Zoltán: Kortársi szövegek és olvasatok ifj. Wesselényi Miklós testéről
PRISZLINGER ZOLTÁN 589 Ha Kemény leírásából csak a szigorúan a testre vonatkozó megállapításokra koncentrálunk, akkor a következő képet kapjuk Wesselényiről. Magassága nem volt „rendkívüli”, sőt testének szélessége („átmérője”) miatt csak középtermetűnek tűnt. Az erős testalkat legmeghatározóbb elemeinek a szerző a széles vállakat, a kidülledő mellkast és az általában hátraszegezett, erős nyakat tartotta. Arcát Kemény karakteresnek és jelentékenynek írta le, külön kiemelte a tüzes szemeket és hosszan mutatta be a széles homlokot. Wesselényi arcszíne „verhenyeg” (vörös), haja göndörített, bajsza sárgás, szakálla barna volt. A leírás hitelességét erősítő gesztus, hogy a szerző – annak ellenére, hogy a báró kapcsán használta a „herkulesi” jelzőt – nem egy tökéletes, hibáktól mentes testet írt le. Amellett, hogy Wesselényi karjai izmosak voltak, megjegyezte, hogy kezei inkább nagyok, mint „arisztokratikusak”, lábai a lovaglástól karika alakúakká váltak, széles orrlyukaival lovakhoz hasonlóan tudott fújtatni. A báró hangja mély és dörgő volt, de inkább sivár, mint kellemes. 14 Keménynél a külső leírása nem csak önmagáért való. A fizikai jegyekből a leírás alanyának attitűdjére, a politikai életben számára kijelölt mozgástérre is lehet következtetni. „Wesselényi is ama kevesek sorába tartozott, kiknek külsejök mintegy fölmutatja a belső képességek természetét és korlátait.” Az arc elemzéséből az író eljut a követelőző, küzdeni vágyó és dacos személyiségjegyek megfogalmazásához, Wesselényi álla a szerző szerint „erős akaratot árul el”, az őszülés elrejtésére tett kísérletek pedig hiúságát bizonyítják. „Testalkata megmutatá”, hogy az erőfeszítés nemcsak testi, hanem elválaszthatatlanul attól, a szellemi területen is jelen volt. Így a testi jegyek a politikai életben megjelenő államférfiről is információval szolgálnak. Akárcsak az, hogy a testalkat és az arc – Kemény szerint – meghatározzák azt is, hogy milyen határok között működhetett Wesselényi szónokként: hangja alkalmas volt a tömeg „átrezgetésére”, de „inkább míveletlen és rajongó, mint polgárisodott és elégült sokaság” számára volt népszerű. 15 Kucserka Zsófia összegzése szerint az esszé teljesíti a jellemrajz által elvárt, a személyt a testi jegyek, a jellem és a tettek által egységesen bemutató igényt: „Wesselényi minden egyes bemutatott vonása és külső jegye (arcszíne, haja, tekintete, homloka, testalkata, hangszíne stb.) összhangban van a szöveg más lapjain bemutatott jellemével, politikai tetteivel, életrajzának eseményeivel és szónoki modorával.” A Kucserka által felsorolt kulcsjellemzők, melyeket mind a külső, mind a belső leírásai egységesen megfogalmaznak: a méltóság, az erő és a tüzes, szenvedélyes indulatok. 14 Kemény Zs.: A két Wesselényi Miklós i. m. 149–151. 15 Uo. 149–152.
