Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 57 megkérdőjelezte a királyi fennhatóságot, de az erdélyi püspök egyházi iurisdictió ját is, mert a templomosok és a johanniták ekkor már egyaránt pápai exemptió val rendelkeztek, azaz közvetlenül a Szentszék egyházi joghatósága alá tartoztak.84 Ezt ugyan az 1216. évi pápai oklevél még nem tartalmazta, de a Német Lovagrend birtokainak jogállásáról történő rendelkezéskor a hivatkozás a templomosokra és johannitákra joggal kelthetett aggályokat Vilmos püspökben. A pápai oklevél azonban ennél világosabban fogalmazó részeket is tartalmazott, amelyek aggodalomra sokkal inkább okot adhattak. Róma ugyanis deklarálta, hogy a Német Lovagrendet és birtokait, bárhol legyenek is azok, a Szentszék különleges védelmébe vette.85 Ez a pápai állásfoglalás alapvetően az új német-római uralkodóhoz fűződő viszony erősítése érdekében születhetett (és nem a magyarországi történésekre reagált), mert ebben az évben II. Frigyes abban a kegyben részesítette a Német Lovagrendet, hogy – a kincstár költségének terhére – két lovagrendi klerikus és kísérőik ezután állandó jelleggel az udvarában tartózkodhattak.86 A német szerzetes lovagoknak ezzel állandó diplomáciai képviselete lett a keresztény világ leghatalmasabb uralkodójának udvarában. Ezeknek az okleveleknek a tanúsága szerint az 1216. évben a Német Lovagrend presztízse, politikai súlya számottevően megnőtt a latin kereszténységben, így cselekedeteit, tetteit jóval nagyobb figyelem övezte, mint korábban, s így egyre inkább az európai politika szereplőjévé vált. A császár pártfogásának köszönhetően Magyarországhoz közel, Észak-Itáliában és Németországban is, azokon a területeken, ahol a Staufok hívei voltak, számos birtokadományt kapott.87 A következő év (1217) nyarán II. András király keresztes hadjáratra indult a Szentföldre. Az arab leírások szerint a magyar király serege önmagában elég nagy volt ahhoz, hogy a moszlimokat visszavonulásra kényszerítse a Jordán folyó mögé.88 II. András 84 A templomosokat 1139-ben II. Ince vette ki a püspökök joghatósága alól, és felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól is. A johanniták 1154-ben nyerték el a pápai exemptiót. Lásd Papsturkunden Nr. 3. 223.; Stossek B.: A templomosok Magyarországon i. m. 182.; Hunyadi Zsolt: A johanniták a középkori Magyarországon a 14. század végéig. In: Magyarország és a keresztes háborúk i. m. 195–208., itt: 197. 85 Tabulae Nr. 303. 86 Die Urkunden des Deutschordens-Zentralarchivs in Wien: Regesten nach dem Ms. von Marian Tumler. Hrsg. Udo Arnold. (Quellen und Studien zur Geschichte des Deutschen Ordens 60/1.) Marburg 2006. (a továbbiakban: UDZ) Nr. 24.; Die Urkunden der deutschen Könige und Kaiser Bd. XIV. 2.: Die Urkunden Friedrichs II. 1212–1217. Hrsg. Walter Koch (Monumenta Germaniae Historica. Diplomata regum et imperatorum Germaniae XIV, 2.) Hannover 2007. Nr. 343. 87 Marie-Luise Favreau-Lilie: Der Deutsche Orden in Norditalien (13. Jh.). Über die Grenzen der „Netzwerkforschung”. Ordines Militares. Colloquia Torunensia Historica 20. (2015) 39–64., itt: 47.; Klaus Militzer: Der Deutsche Orden in seinen Balleien im Deutschen Reich. In: Die geistlichen Ritter orden in Mitteleuropa, Mittelalter. Hrsg. Karl Borchardt – Libor Jan. (Zemĕ a kultúra ve středni Ev ropĕ 20.) Brno 2011. 201–206., itt: 205. 88 Major Balázs: A magyar keresztesek arab szemmel. In: Magyarország és a keresztes háborúk i. m. 113–118., itt: 116.; James Ross Sweeny: Magyarország és a keresztes hadjáratok a 12–13. században. Századok 118. (1984) 114–124., itt: 123.
