Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
A NÉMET LOVAGREND ÉS AZ ERDÉLYI PÜSPÖKÖK VISZONYA A BARCASÁGBAN (1211–1225) 58 az Egyiptom elleni támadásban azonban már nem vett részt, hanem hazaindult Magyarországra. Abból, hogy seregéből nem mindenki tért haza, arra következtethetünk, hogy döntése nem találkozott osztatlan egyetértéssel. A Nílus-deltában fekvő Damietta (Dímja) ostromakor ugyanis magyar főpapok is életüket vesztették. Mivel 1218-ban két magyar püspökségben történt főpapváltás, valószínűleg a győri és a váradi püspökökről lehetett szó. De az egri püspök sem hagyta el a Szentföldet, ő majd csak 1219-ben érkezett vissza Magyarországra. A kortársak közül sokan kritizálták II. Andrást, amiért az egyiptomi hadjárat előtt hazatért. Még a jeruzsálemi pátriárka is maradásra szerette volna bírni.89 A Német Lovagrendnek a Damietta elleni hadjáratban nyújtott katonai teljesítménye egész Európában nagy elismerést váltott ki,90 ami azt bizonyítja, hogy a német szerzetes lovagok az egyiptomi hadjá rat mellett kardoskodhattak, ezért joggal feltételezhető, hogy Hermann von Salza nagymester is azok közé tartozott, akik kritikával illették a magyar király döntését. A keresztes hadjárat során felmerült eltérő katonai álláspontok minden bizonnyal szerepet játszhattak abban, hogy 1218-ban a Szentföldről visszatérve a magyar király meg sem emlékezett a Német Lovagrendről, ugyanakkor a johannita lovagokat egyértelműen dicsérte és adományokkal jutalmazta.91 Talán nem véletlen, hogy Vilmos erdélyi püspöknek a Német Lovagrendre és a Barcaságra vonatkozó 1213. évi kiváltságlevelét (s közvetve a korábbi királyi adományleveleket is) III. Honorius pápa 1218. április 19-én erősítette meg, amikor már ismert lett II. András hazatérési szándéka, és emiatt a lovagrend nagymesterével feszültté vált a viszonya. Az, hogy a magyar király még a keresztes hadjárat befejezése előtt elhagyta a Szentföldet, Rómában is elégedetlenséget váltott ki. Ugyanakkor a Német Lovagrend a Szentföld (és Egyiptom) mellett a Kárpátoktól délre élő pogány kunokkal szemben is sikeresen lépett fel, a kereszt igazi bajnokaként, s ennek nyomán egyre több nagyhatalmú, befolyásos világi és egyházi támogatója lett szerte Európában és a Közel-Keleten egyaránt.92 Az erdélyi püspök oklevelének megerősítése (1218. április 19.) után fél évvel, 1218. október 1-jén a pápa úgy rendelkezett, hogy a Német Lovagrend mindenhol a keresztény világban mentesül a püspöki fennhatóság alól, és közvetlenül a pápa iurisdictió ja alá tartozik. 93 A Szentszéknek ez az intézkedése a lovagrendet szerzetesi közösségként emelte a pápa egyházi fősége alá, a birtokain élő laikusokra nem vonatkozott, így a 89 Veszprémy L.: II. András magyar király keresztes hadjárata i. m. 104. 90 Lotan Shlomo: Between the Latin Kingdom of Jerusalem and Burzenland in Medieval Hungary – The Teutonic Military Order status and rule in the poles of Christianity. Mirabilia 10. (2010) 184– 195., itt: 192. 91 CDH III/1. 237–238. 92 Vö. például Tabulae Nr. 158., 298., 302., 303.; Hubatsch, W.: Der Deutsche Orden und die Reichs lehnschaft über Cypern i. m. 256–259.; Hakalmaz, T.: The Teutonic Order in Cyprus i. m. 20–24. 93 Tabulae Nr. 305.
