Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Szilágyi Márton: Egy rangon aluli házasság társadalmi környezete. Wesselényi Miklós házasságának egykorú megítélése
SZILÁGYI MÁRTON 553 Deák levelének utalása a „bus éjjel”-re nem véletlen: Deák éppen Wesselényi egy korábbi, 1844. szeptember 27-ei leveléből értesült a báró megvakulásáról, s erre igen impulzívan és retorikusan reagált. Így fogalmazott: „Nem volt előttem váratlan a súlyos csapás, mely téged, barátom, s Tebenned minket is oly kínosan sújtott. És mégis megdöbbenve kiejtém leveledet kezemből. Leverve a fájdalom súlyától, zúzott kebellel állottam gondolat nélkül s eszmélet nélkül egy ideig, és nem valék képes felfogni a dolog valóságát, lehetőségét. Csak bátyám halála rázott meg ennyire, és Kölcseynké. E két kínos veszteségen kívül soha semmi csapás ily mélyen, ily fájdalmasan nem hatott lelkemre.”52 Bármennyire is iro dalmiasnak és szándékoltan emelkedettnek hatnak ezek a mondatok, a két példa komolyan veendő, őszinte megrendültséget sugall: az idősebb testvér, Deák Antal53 és Kölcsey Ferenc valóban a legfontosabb érzelmi kapcsolatot jelentették Deák számára, így ha ezekhez mérte a megrendülését a hír hallatán, azt illett komolyan venni – s ezzel nyilván a levél címzettje is tökéletesen tisztában volt. Ilyen előzmény után Deák reakciója a házasságra és a kisfiú születésére aligha lehetett volna más, mint örömteli és bizakodó: hiszen eszerint Wesselényi a sors csapását erős lélekkel és a jövőbe vetett bizalommal viseli. S ehhez képest igazán semmi jelentősége nem lehetett a feleség nem rangbéli származásának. A régi erdélyi ismerős és levelezőtárs, Döbrentei Gábor ezt írta válaszul Wesselényinek: „Jól tetted hogy megházasodtál. Neked gyengéd ápolóra van szükséged, s magát becsületes szívvel napjaidért áldozóra, mi, csak női kebel lehet. És törvényes örökösöd van, a fiunak írásban hagyod, őrtoronyul intésedet. De élj, hallhatnod annak majd férfi hangját is.”54 Vagyis Döbrentei is egyértelműen utalt Wesselényi – vakságából fakadó – elesettségére, s úgy vélte, a házasság azért helyeselhető, mert így Wesselényi hű és gondos ápolóhoz jutott. Ez a reakció hasonló, kifejtetlen alapelvekre épülhetett, mint a Deáké, s amelyet Wesselényi magyarországi baráti körének általános felfogásaként azonosíthatni: azaz a báró házasságában nem a reprezentációs és rangbéli szokásrend sérelméről van szó, hanem egy olyan gesztusról, amely a depresszióra késztető helyzetet, a csüggesztő testi romlást inkább egy bizakodó, jövőbe vezető cselekedettel, a családalapítással próbálja meg meghaladni. Fáy András, aki szintén a báró régi magyarországi ismerősei közé tartozott, s aki figyelemmel kísérte a Pesten nevelt két „gyámleány” sorsát is, hasonlóképpen velet közölte: Deák Ferenc emlékezete. Levelek 1822–1875. Kiadja Váczy János. Bp. 1890. 171–172. 52 Deák Ferenc Wesselényi Miklósnak. Kehida, 1844. nov. 27. In: Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek I. 1825–1849. Vál, s. a. r., jegyz. Molnár András. Bp. 2001. 435–441., az idézet itt: 435. 53 Róla és a Deák Ferenc életében betöltött szerepéről lásd Deák Gáborné: Adatok Deák Antal politikai pályafutásához. In: Zalai történeti tanulmányok. Szerk. Bilkei Irén. (Zalai Gyűjtemény 35.) Zalaegerszeg 1994. 183–201. 54 Döbrentei Gábor Wesselényi Miklósnak. Buda, 1845. dec. 22. Arhivele Nationale direcţia judeţeana Cluj. Fondul familial Wesselényi din Jibou. Fond nr. 250. Inv. nr. 1303. Nr. 135. 267 f.
