Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
GEORGE WASHINGTON MINT RABSZOLGATARTÓ 534 oda vezetett, hogy Washington az adott évi termésből származó bevételbe már bekalkulálta az ebből adódó veszteséget. 1795-ben például a burgonyaterméssel kapcsolatban azt írta jószágigazgatójának, hogy „bizonyosodjon meg róla, eleget tárolt-e el vetés céljából, akkora ráhagyással, hogy a lopásokat, a szemetet és az elrothadást is vegye figyelembe”. 33 A lopást az ellenállás egy formájának is lehet tekinteni, ám a 18. századi rabszolgatartó tulajdonos szemszögéből nézve nem ez volt a jelentősége. A korabeli déli gazdaság krónikus készpénzhiánnyal küszködött, az eszközök egy részét pedig csak Nagy-Britanniából lehetett pótolni, s beszerzésük több mint fél évbe is telhetett. Éppen ezért Washington lépéseket tett a lopások megakadályozása érdekében. A tábornok leggyakrabban azt a megoldást alkalmazta, hogy elzáratta a kívánatos dolgokat a rabszolgák elől. Ettől kezdve a problémát az jelentette, hogy megbízható kulcsárt találjon. 1795-ben a lovak abrakjául szolgáló gabona kiosztásáért felelős, „megbízható öreg néger Jack elhagyta e világ megpróbáltatásait, s egy helyettest kell találnom [...] s azt kellene gondolnom, hogy Allison jobban megőrizte a kukoricatároló kulcsát, minthogy az egész házban egyetlen fekete személyről sem tudok, akiben meg lehetne bízni”. 34 Közvetlen bizonyítékok nem állnak rendelkezésünkre annak igazolására, hogy a Mount Vernon-i rabszolgák olyan radikálisabb ellenállási formákat is választottak volna, mint a szándékos gyújtogatás vagy mérgezés. Ami az elsőt illeti, voltak olyan tűzesetek a birtokon, amelyekkel kapcsolatban felmerülhet a szándékos gyújtogatás gyanúja. 1792-ben leégett az asztalosműhely, amit Washington a műhely vezetője, egy Isaac nevű rabszolga figyelmetlenségének tulajdonított. Az eset azért ébreszthet némi gyanút, mert a tábornok alig egy héttel korábban figyelmeztette molnárját az éjszakai munka melletti tüzek felügyeletének fontosságára. 35 A szándékos mérgezés gyanúja Washington végrendeletével kapcsolatban merült föl. A tábornok úgy rendelkezett, hogy saját jogán birtokolt rabszolgái csak felesége halála után váljanak szabaddá. Mivel Martha Washington túlélte férjét, az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a rabszolgák felszabadulása Washington özvegyének halálától függött, s felmerülhetett bennük, hogy ezt siettetni lehetne. Erre sincs bizonyíték, de John Adams (1735–1826) felesége, Abigail Adams (1744–1818) – aki nem sokkal a tábornok halála után járt Martha Washingtonnál – elmondása szerint Martha tartott ettől. Gyanúja 33 George Washington levele William Pearce-nek, 1795. jan. 11. WGW 34. i. m. 34 George Washington levele Anthony Whittingnek, 1793. ápr. 21. WGW 32. i. m. 424–425., 426– 427.; George Washington levele William Pearce-nek, 1795. okt. 25. WGW 34. i. m. 343.; George Washington levele Anthony Whittingnek, 1792. dec. 9. WGW 32. i. m. 257. 35 Thompson, M. V.: Control and Resistance i. m. 24.
