Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
LÉVAI CSABA 533 hogy „elveszítették” vagy megrongálták a munkavégzéshez szükséges szerszámokat. Ezért Washington 1792-ben arra figyelmeztette Anthony Whitting nevű jószágigazgatóját, hogy „minden szerszámot gyűjtsenek össze, amit szétszórva találnak, s azokat, amelyek nincsenek használatban, tegyék el biztos helyre. A szerszámok elveszítéséből vagy megrongálásából adódó veszteség semminek látszik a felügyelők szemében, amikor újabbakat kérnek, ám súlyos kiadást jelent annak, akinek be kell szereznie azokat”. 31 A rabszolgák szimuláló, munkalassító és eszközrongáló „taktikája” is hozzájárulhatott annak a korban széleskörűen osztott nézetnek a kialakulásához, hogy az afroamerikaiak lusták és képtelenek komolyabb feladatok elvégzésére vagy bonyolultabb gépek kezelésére. „Ismétlődő tapasztalatai nyomán” Washington is meg volt győződve, hogy „a mezőgazdaságban használt minden összetettebb gépezet teljesen haszontalan lenne a számára, s nem vehetné mindennapi használatba ott, ahol hanyag és ügyetlen kezeknek kellene azokat működtetni, ahogyan ez a helyzet az ország minden olyan részében, ahol a földet négerek művelik”. Mindez segített kialakítani a tábornokban azt a képet, hogy a rabszolgatartó gazdálkodás – különösen az akkori virginia körülmények között – gazdaságtalan. 32 Az afroamerikaiak munkamoráljáról benne kialakult negatív képet erősíthették azok a tapasztalatai is, hogy a rabszolgái rendszeresen elloptak kisebb-nagyobb dolgokat. A rabszolgák vagy azért loptak, hogy az elcsent tárgyakat saját maguk használják, vagy azért, hogy eladják vagy elcseréljék azokat, s így pénzhez, alkoholhoz vagy használati tárgyakhoz jussanak. Washington nagyon sokféle eltűnt dologról feltételezte, hogy a rabszolgái lopták el. A szerszámok eltűnésének hátterében is ezt sejtette, de egyéb, a gazdaságból könnyen elmozdítható tárgynak (például szögeknek) is gyakran „kelt lába”. Mindenféle ital (rum, tej, bor) és élelmiszerféle (vaj, gyümölcsök, hús, kukorica, burgonya) is ott szerepelt a listán, akárcsak a vetőmag. Annak kisebb volt a valószínűsége, hogy a rabszolgák egyedi, az udvarház berendezéséhez tartotó luxuscikkeket „emeljenek el”, mivel ezekhez a tárgyakhoz csak kevés rabszolgának volt hozzáférése, s így a tettes is könnyebben azonosítható volt. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen lebukás szinte biztosan a kedvezőbb beosztás, a háziszolgai státus elvesztéséhez vezetett. A kevésbé fontos gazdasági eszközök esetében viszont egyrészt a lopás nem tűnt fel annyira, másrészt a tettest is nehezebb volt megtalálni. Washington és jószágigazgatói végeláthatatlan szélmalomharcot folytattak a lopás megakadályozására. Mindez 31 George Washington levele William Pearce-nek, 1793. okt. 6. WGW 33. i. m. 111–112.; George Washington levele Anthony Whittingnek, 1792. okt. 14. WGW 32. March 10, 1792 – June 30, 1793. Ed. John C. Fitzpatrick. Washington 1939. 184–185. 32 George Washington levele Henry Lee-nek, 1793. okt. 16. WGW 33. i. m. 132.
