Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
LÉVAI CSABA 531 magával”. Cyrus esetében Washington taktikája bevált, s a rabszolga valóban a háziszolgák közé került. 26 A tábornok a szóbeli ösztönzésen túl jutalomtárgyak ajándékozásával is igyekezett jobb teljesítményre serkenteni rabszolgáit. Leggyakrabban takarókat vagy ruházati tárgyakat adományozott, de arról is tudunk, hogy rabszolgáit pénzjutalomban részesítette. Egyik számlakönyvének valószínűleg 1796 decemberéből származó bejegyzése szerint hat shillinget adott egy Ben nevű rabszolgának azért, mert „jól viselte magát”. Az előző év áprilisában pedig egy Tom Davis nevű rabszolgának adott tizenkét shillinget „különböző időpontokban megerősítés gyanánt”. 27 Washington nem nagyon értette, hogy rabszolgái, az általa alkalmazott meggyőzéses módszer és a jutalmazások ellenére, miért nem azonosultak az általa elvárt mértékben az ő céljaival, s miért nem tettek meg minden tőlük telhetőt a birtok hatékonyabb működtetéséért. Pedig a magyarázat egyszerű: a tábornok a saját szempontjait igyekezett rájuk erőltetni, amelyekben nem voltak érdekeltek. Maguk a rabszolgák is kísérleteztek azonban azzal, hogy a maguk szempontjait érvényesítsék gazdájukkal szemben. Ezen „érvényesítés” legfontosabb eszközei azok az ellenállási formák voltak, amelyeket nem csak Washington rabszolgái alkalmaztak az amerikai Délen. A rabszolgák ellenállásának formái Az egyik legenyhébb, ám viszonylag hatékony ellenállási forma a betegség színlelése volt, mivel a felügyelők nehezen tudták eldönteni, hogy a rabszolgák mikor szimulálnak és mikor betegek valóban. Washington haza írott levelei tele vannak a beteg rabszolgák állapota iránti tudakozódással, s egyre nagyobb szkepszissel fogadta az azokról kapott visszajelzéseket. 1794 elején például ösz szevetette egymással a jószágigazgatójától kapott heti jelentéseket, s arra a következtetésre jutott, hogy egy Sam nevű rabszolga „egy napot sem dolgozott azóta, hogy elhagytam Mount Vernont”. Ez három hónappal azelőtt történt, ezért Washington arra utasította a jószágigazgatót, hogy nézzen utána a dolognak, de ne hívjon orvost, mivel „Samnél már éppen elég, mindenféle színű és 26 George Washington levele William Pearce-nek, 1793. dec. 22. WGW 33. July 1, 1793 – October 9, 1794. Ed. John C. Fitzpatrick. Washington 1940. 199.; George Washington levele William Pearce- nek, 1795. márc. 15. WGW 34. October 11, 1794 – March 29, 1796. Ed. John C. Fitzpatrick. Washington 1940. 145., 393–394.; George Washington levele William Pearce-nek, 1796. máj. 1. WGW 35. March 30, 1796 – July 31, 1797. Ed. John C. Fitzpatrick. Washington 1940. 34.; Thomp son, M. V: Control and Resistence i. m. 10. 27 Uo. 10–11.
